89. Rész "Bonyolult..."

Nyár van. Meleg. Lusta vagyok bevezetőszöveget írni. Soha nem ment és ehhez a részhez meg végkép nem tudok. Nem is rész még ez hanem ilyen kis átvezető izé aztán majd alakulnak a dolgok. Remélem azért lesz aki elolvassa. Pusziii!
~ a fővőfélben lévő Brianna

- Mit mondott? - Húzott be az ölébe Danny. - Mennünk kell! - Álltam fel. - Vagyis nekem kell, nektek pedig... - Megyünk! - Jelentette ki Danny ellentmondást nem tűrő hangon. - Biztos? - A gondolataim száguldoztak. Rettentően féltettem Danny-t és féltem attól is, mi fog történni. - Hová is megyünk amúgy? - Nézett érdeklődve Dylan. - A gyárpályához. Drake ott vár minket elvileg. Nagyon ideges lett, mikor elmondtam neki mi van. - Aggódik? - Vonta fel a szemöldökét Danny. - Azt hiszem. És ha ő aggódik akkor tényleg nagy baj lehet. - Kezdtem még idegesebb lenni. Végül a fiúkkal együtt úntnak indultunk. Kocsival mentünk. Ragaszkodtam hozzá, hogy én vezessek. Más nem ülhetett az én gyönyörűségem volánja mögé. Egyenesen a pályára hajtottam. Drake-et kerestem. Hamarosan meg is láttam. Leállítottam a motort és kiszáltam. -Istenem Kincs mi tartott eddig? - ölelt át hirtelen. Megszólalni se tudtam. -Ha ennél is gyorsabban jön nem jutunk ide épségben. -Nézett rám elismerően Dylan. - Minden esetre örülök, hogy épségben itt vagytok. Gyertek be és mondjatok el mindent. A gyárépület hűvös volt. Az egész banda ott táborozott. A három fiú kissé feszengve követte velem Drake-et. Én érdeklődve figyeltem a ledöbbent ismerős arcokat. Drake szobájába mentünk. Meglepően otthonos volt. Rendesen felújították. Nagy ablak. Egy asztal, két fotel és egy nagy ágy. Még 2 ajtó nyílt a helyiségből. - Na halljam a mesét! -Mért végig minket. -Üljetek le valahová. Pillanat. Josh! Hozz már két széket! - Kiáltott ki az ajtón. Pár perc múlva egymással szemben ültünk és mesélni kezdtem mi történt. - Miért mondta, hogy te védtél? -néztem Drake-re kérdőn. - Mert eddig tényleg vigyáztam rád, amennyire tudtam. - Vonta meg a vállát. Szavakat sem találtam. - tudtam mi történt veled és rettentően féltettelek. Mikor bekerültem a sittre már tényleg csak egy módon tudtak nekem itt kint ártani. Az a néhány emberem aki még megmaradt helyreállította a rendet a környéken. Sajnos Purdy ellen nem tehettünk semmit. - Folytatta miután látta a ledöbbent arckifejezésem. - próbáltam eltüntetni a közeledből de Biersack miatt nem ment. - Eltüntetni? - Esett le az állam - Mégis hogy akartad eltüntetni? - Hát eléggé nagynak számított már a környéken a szakmabeliek közt. Tönkretettük a melóit. Megakadályoztuk, hogy új csajokat szervezzen aztán főnökből alkalmazottá kényszerítettük. - Purdy a te embered? - Esett le Dylan álla is - nagy biznisz van itt öcsém. - Nem. Csak próbáljuk kordában tartani. Ő még hozzánk képest is gátlástalan arc.
  - Akarom én tudni hogy lehetséges ez? - tényleg nem voltam biztos benne, rá merjek e kérdezni.
- Egyszerű, terjeszkedünk és kiszorítjuk. - Drake arca kifejezéstelen volt. - Viszont fiúk, szerintem ti nem akartok ebbe belekeveredni. - Nézett Dannyékre. - Mennetek kéne.
- Nem hagyom itt Briannát. - jelentette ki Danny bennem pedig megfagyott a vér.