87. Rész "Ashley?!"

Halihóóó! Na itt is vagyok élő egyenesben a zárt osztályról :D Hoztam egy kis részt de nem írtam tovább a végét "Mert az úgy hatásos" Viszont amint rájövök mit akarok kezdeni a drágákkal jövök a kövi résszel puszikaaa

  ~ az Ismételten túlhiperaktív Brianna

 Tudtam volna sok mindent mondani neki. De még mennyi mindent.... A kedves jelzőktől azon az ajánlaton át, hogy mely testrészeivel mit csináljon és hová tegye, egészen addig, hogy én mit kezdenék vele rengeteg gondolat kavargott a fejemben amit megosztottam volna vele. Osztottam volna de nem volt időm. Gyorsan cselekedett és nem is tudtam ellenkezni. Aztán mikor már az ajtófélfához voltam nyomva ajkai pedig az enyémeket érintették nem is igazán akartam. Be kell vallanom akkor hiányzott. Mindent elkövettem, hogy rajta túljussak, de jó volt újra érezni a tüzet ami mindent elpusztíthat. Arra a néhány pillanatra amíg csókolt számomra az egész világ lángba borult. Aztán elváltunk. Mire hátralépett volna, hogy reagáljak már csattant is a tenyerem az arcán. Nem kis pofont kapott de hősiesen tűrte.

   -Most mondd, hogy nem élvezted. - Húzta ki magát egy perverz mosollyal. 

  -Mondd, hogy nem érdemelted meg. - Vetettem rá gyilkos pillantást. 

  - Szóval élvezted. 

  - Szóval elismered, hogy megérdemelted.
  -El, nem kellett volna lefeküdnöm Liával. De tényleg csak egy éjszaka volt...
 - És azt az egy éjszakát nem kellett volna közkinccsé tennetek. De hát istenem. Ha neked van gusztusod ahhoz a nőhöz..- mértem végig Ashley-t - egészségedre. Van még mondanivalód vagy mehetek? Az idő lejárt.
  - Szeretném, ha megbocsájtanál. Megbántam mindent tényleg. De azt hiszem csak vissza akartam vágni Garrett miatt és...
  - És túl jól sikerült.? Én nem feküdtem le vele, te viszont megdugtad azt a ribancot! - Akadtam ki egy egészen picikét. - Ashley, tudod te mégis mit éreztem? Tudtam, hogy meg fogsz csalni, de nem vártam, hogy nyilvánosan meg is alázol azzal, hogy még meg is osztod a képeiteket! Most meg ideállítasz mikor azt hiszem túljutottam rajtad és csak úgy lesmárolsz.
  - De szeretlek! - Mondta csendesen. Ha létezett lelkiismerete, talán akkor arra hatottam.
  - Az a baj, hogy én is téged. - Mondtam idegesen mire felcsillantak a szemei és ismét megcsókolt. Újabb pofont kapott.
  -Azt mondtad szeretsz. -Nézett értetlenül.
  - Igen, de azt nem, hogy hozzám érhetsz. - Persze ezt a mondatom is bátorításnak vette és újra az ajtófélfához nyomva találtam magam egy pillanat alatt. Feladtam az ellenkezést. Átöleltem. Mikor kissé elhúzódott én csókoltam meg őt.
 Csalódtam benne és teljesen összetört. De mégis hinni akartam neki. Nem akartam elengedni, ahhoz túl jó volt. Persze számítottam rá, hogy megcáfolja a bizalmat amit újra megszavaztam neki, de abban a pillanatban nem érdekelt. Százfelé kavarogtak a gondolataim. Mikor reggel felkeltem valaki más volt az első gondolatom. Az éjjel sem ő kísértett álmomban. A varázs szerte foszlott ahogy kezdtem végig gondolni amin átmentem. Csakis miatta. Eltoltam magamtól, szinte löktem.
  - Mi a baj? -Újból értetlenül nézett.
  - Menj el! - Erőlködnöm kellett, hogy ne remegjen a hangom
  - De én azt hittem minden rendben lesz...
  - Igen, amint eltűnsz az életemből. Segítek kicsit, arra laksz indulj el. Remélem nem látlak viszont. - Fordultam meg majd becsaptam az ajtót és nekidőltem. Újra megtalálta a csengőt.
  - Komolyan gondoltam. Tűnj el, vagy esküszöm eláslak! - Fordítottam rá a kulcsot. A zár kattant.
  - Ezt még meg fogod bánni. - A hangja furcsán fenyegető volt. - eddig védett Drake, de ha leveszi rólad a kezét cicám, téged darabokra szednek. -Megfagyott az ereimben a vér ahogy hallgattam a távolodó lépteit. Már biztos voltam abban, ami fél perce csak egy hirtelen érzés volt. Egy érzés amit majdnem tudomásul se vettem. Távol kell maradnom tőle.