79. Rész

Sziasztoook! Azt hiszem ideje adnom valami életjelet, ha már új életek léptek a családba! Megszülettek a kiscicám (oké annyira már nem kicsi) kiscicái (na ők viszont tényleg picik). Kb elszállok a boldogsától szóval megpróbálok összehozni valamilyen részt mielőtt holnap újra belevetem magam az érettségibe, de egyszer ennek is vége lesz és talán a szóbeli előtt még felbukkanok majd. Na nem is pofázok tovább hanem írok pusziiiiii!
  ~Brianna

 (naszóóval, egyszer már raktam ki képet, hogy ki legyen Drake, de azt hiszem ezt megváltoztatom és ide is inkább ezt a képet rakom fel, talán kissé jobban hasonlít ahhoz amit elképzeltem) 

  Danny megcsókolt. Hirtelen fel sem fogtam mi történik de a csók olcsó whisky ízű volt. Hirtelen egy elsuhanó autó fékje csikorgott. Kegyetlenül hangos volt, nem ment épp lassan és hirtelen állt meg.
  - Mondd, hogy nem John. - sóhajtottam majd a kocsira néztem, megértettem mindent. Ahogy John fékezett a kocsi szembe fordult, mindig is jól vezetett. Az anyósülésen Claudia ült, viszont a hátsó ajtó csapódott ki.
  - Bocsi, nem bírtam ki. Nem hiszem el, hogy semmit nem jelentettem neki. - figyelt a lányra aki tényleg eléggé furcsán nézett ránk.
  - Az lehet, de ez most nagyon fog fájni! - Ismertem meg a kiszálló alakot.
  - Hupsz.... Vele nem számoltam. - vonta össze a szemöldökét és erősebben fogta James pórázát, mivel nyugtalankodni kezdett a drága.
  - Drake! - riadtam meg kissé, mikor elém ért és észrevettem rajta mennyire ideges .
  - Állj félre! - szólt idegesen, szinte gyilkosan villogtak a szemei. Éjfeketének tűntek.
  - Félreértetted! - próbáltam közelebb lépni hozzá de ő hátrált egyet. Szinte beleszakadt a szívem. Kavarogtak a gondolataim " Nem lehet! Nem érezhetem ezt! Én nem szeretem őt! vagy.."
  - Valld be,csak játszottál velem! Végig ezzel kavartál miközben hitegettél! Azt hittem többet jelentettünk neked! - vágta hozzám és a szavak mint a kések fúródtak a szívembe.
  - Hallgass már végig! - Csattantam fel hirtelen.
  - Ugyan! Láttam amit, ezt nem lehet megmagyarázni.
  - Igen? Akkor nézd már meg ki ül a kocsiba!
  - Ez most hogy jön ide? - nézett értetlenül, már nem kiabált.
  - Hahhó! Clau-t honnan ismerem?
  - Addig oké, hogy vele kavart, de ez nem magyaráz meg semmit. - nézett rám hitetlenkedve továbbra is.
  - Istenem de nehéz a felfogásod! - sóhajtottam - használd már az agyad! Te mit gondoltál amikor ez az idióta - néztem Dannyre, aki zavarában csak visszamosolygott - megcsókolt?
  - Nem akarod tudni. - mosolygott rám alattomosan .
  - Na érted már mire volt ez jó?
  - Tényleg Claudiát akartad féltékennyé tenni? - nézett reménykedve Danielre.
  - Hát vagy valami hasonló, nem gondoltam igazán át. - vonta meg a vállát. - Viszont Dylannek igaza volt - nézett újra rám még szélesebben vigyorogva.
  - Mit talált már ki megint az az észlény? - nevettem el magam.
  - Csak szentül állítja azóta is, hogy nálad senki nem csókol jobban, ha részeg az ember. - kacsintott, de éreztem ahogy Drake karjában megfeszülnek az izmok.
  - Hülye! - néztem vissza mosolyogva, aztán hirtelen belém hasított a felismerés. Mióta fogom Drake karját?
  - Ugye nem akarom tudni? - mosolyodott el keserűen a mellettem álló személy.
  - Igazából nem rossz sztori. - láttam rajta, hogy olyasmik futnak át az agyán, vajon hány emberrel lehettem amíg ő nem volt mellettem. - Dylan is csak haver. - próbáltam kissé nyugtatni.
  - Nagyon bensőséges viszonyt ápolsz úgy látom a haverjaiddal.
  - Csak nem féltékeny vagy? - fordultam felé és a karjaimat a nyaka köré fontam.
  - Ugyan! Tudod jól, hogy csak az féltékeny aki nem bízik önmagában. - vigyorodott el magabiztosan
  - Szóval az önbizalmad a régi, ez nagyszerű. - engedtem el hirtelen. - Megyünk akkor? - néztem Dannyre.
  - Öhm... persze, hova is. - esett vissza a valóságba.
  - Szerintem hozzád, rátok fér az alvás. Pillantottam végig az enyhén ittas Daniel-en és szegény fáradt Jammy-n
  - Menjek veletek? - próbálkozott egyből Drake is.
  - Nem kell, inkább menj te is. De ha lehet a helyzetet ne magyarázd el John-nak. - pillantottam a kocsi felé.
  - Ám legyen, de csak mert szépen kérsz. - ölelt át hirtelen, de mikor megcsókolt volna elhúzódtam. Pedig mennyire akartam. De nem veszíthettem el az eszem.
  - Kéreeem! - vettem ki Danny kezéből a pórázt, a másik kezemmel pedig belé karoltam és elindultam.
 James büszkén sétált mellettem, Danny kérdőn nézett rám Drake pedig elindult az ellenkező irányba a kocsihoz.
  - Ez egy pöppet félresikerült. - Karolt át Danny mikor elengedtem.
  - Pöppet? Ha nem kezdek el kiabálni vele, képes lett volna kicsinálni! Nagyon hülye ötlet volt! - szidtam össze, de persze a mosolyom egyből lebuktatott.
  - Az még nem is lett volna gáz, de téged féltelek. Nagyon kellesz neki. - kezdett újra aggodalmaskodni.
  - Én inkább érted aggódok. Mégis mennyit ittál? - fogtam hozzá a vallatáshoz.
  - Csak 2 pohárral. Dylan vette. Kínszenvedés volt meginni ezt a szart. - nevette el magát.
  - Szar és még csak ki sem üt? Vétek ilyenre költeni. - mosolyogtam újra, kezdtem lenyugodni.
  De persze ez nem maradhatott így. Újra csikorogtak a fékek és John mellettünk állt meg. Drake ismét kiugrott a kocsiból és mit nem törődve a morgó James-el hirtelen átölelte a derekam és megcsókolt. Alig tudtam reagálni, csak az térített észhez, hogy drága kutyusom már ugatott is, a következő lépés pedig az lett volna, hogy harap, de késő volt. Visszacsókoltam és ez Drake-nek pont elég volt.
  - Tudtam, hogy még mindig szeretsz! - mosolygott rám elégedetten, majd elengedett és visszarohant a kocsihoz. Becsapta az ajtót és elszáguldottak.
  - Hívd fel Dylant. Hozzon normális piát! - néztem könyörögve Dannyre majd kétségbeesetten hozzábújtam. A fél karjával átölelt a másik kezével pedig a telefonja után kezdett kutatni.
  - Na csá! Merre vagytok? - szólt bele - Na ezt próbáld érthetően is..... Naaaa jó.... Jah értem..... Ennek csúnya hangja volt..... Jah hogy Jordon... Józan még valaki? ......Csak Cassy? .......Nem tudna értünk jönni kocsival?
  - Nem kell kocsi! Sétáljunk! - nyöszörögtem mint egy kislány
  - Várj nem kell.... Stúdióba akarjátok tölteni az éjszakát? ...... Ja hogy nincs már aki mozgásképes.... rendben akkor oda megyünk.... Nem tudom mennyi idő, még haza visszük James-t .....Nem fogom a közeletekbe engedni! ..... na de leteszem, lassan megyünk akkor. Csá! - nyomta ki a telefont és mindkét karjával átölelt. - Már matt részeg mindenki. - nevetett halkan.
  - Szuper. Ma az kell nekem is. - Engedtem el nehézkesen.
  - Ugyan már! Inkább mesélj! - indult el lassan, de közben nem engedett el.
  - Csak összezavarodtam - vontam meg a vállam
  - Ne haragudj!
  - Miért haragudnék? - lepődtem meg teljesen.
  - Ha nem csókollak meg, elkerüljük ezt az egészt. - nézett rám bűnbánóan.
  - Ne butáskodj már! Nem a te hibád. Nincs kedved futni?
  - Futni? - értetlenkedett.
  - Lenyugszok legalább és Jamm se alszik el. - mosolyogtam mire bólintott.
  - Meglepően jól bírtam a futást, egészen Danny házáig kocogtunk ami mellesleg csak vagy 3 km volt, de sebaj azért büszkék voltunk magunkra.
  - Vééégre! - zuhantam a kanapéra és Levettem James nyakörvét aki azonnal rohant is a helyére és lefeküdt.
  - Csak nem elfáradtál? - ült mellém Danny vigyorogva.
  - Én? Soha! - bizonygattam miközben nekidőltem és próbáltam végre normálisan venni a levegőt.
  - Akarsz még menni a  többiekhez?
  - Hát ha már bejelentkeztünk menni kéne.
  - Akkor szerintem lassan induljunk. - simogatta meg a hátam.
  - Rendben - bújtam hozzá, nem igazán volt meg a hangulatom a további mozgáshoz. - csak előbb alszom egyet. - nevettem, jó volt hallgatni a szívverését, teljesen megnyugtatott.
  - Héé Miért rajtam? - nevetett ő is fáradtan.
  - Mert így jó. - adtam az egyszerű választ, de közben felálltam mellőle. - Menjünk, mert tényleg elalszok.
  - Rendben. - mosolygott aztán elindultunk.
  A stúdióig már csendben sétáltunk, nem volt hideg, érződött, hogy közeleg a nyár. Nem volt messze, így hamar oda is értünk. Amint beléptünk megbizonyosodhattunk róla, hogy tényleg mindenki taccson volt.
  - Cicaaaa! - rohamozott meg egyből Dylan.
  - Szia ! - öleltem át mosolyogva. - Na mizujs?
  - Hiányoztatok. Gyertek befelé. - indult meg és kerített nekünk menet közben egy egy poharat.
 Sorban köszöntünk a többieknek is, az egész banda jelen volt Cassyvel és Garrettel együtt.
  - Na azt a szart tüntesd el! - riadt meg Danny mikor Dylan az italkínálatból kiválasztotta a whisky-t amit már a koncert után is ittak.
  - Ez az életbe nem fog elfogyni. - sóhajtott és félrerakta az üveget. - Tessék csajszi neked tudom, hogy Jack. - öntött a poharamba én pedig elindultam és leültem Cass mellé a kanapéra.
  - Mizujs? - kérdezte meg mosolyogva.
  - Te nem iszol? - néztem a poharára amiben kóla volt.
  - Hát, talán jobb, ha olyan állapotban maradok, hogy haza tudjam vinni kocsival. - mosolygott miközben Dylan-t figyelte.
  - Szerintem az egész csapat itt fog aludni. Igyál nyugodtan ha szeretnél. - mosolyogtam rá biztatóan.
  - Itt? - lepődött meg kissé. - Mégis hogy férnek el.
  - Hát, aludtam már itt velük. Érdekes este volt. - öntöttem át az italom felét a kólájába.
  - Történt valami? - esett le neki, hogy nálam whisky van.
  - Csak a szokásos. - próbáltam mosolyogni.
  - Rendben volt minden Drake-el?
  - Matt, kérem azt! - kaptam el a dobost hirtelen, hogy szerezzek egy öveget, majd a sajátomba és Cassy poharába is öntöttem még. - Hát mondhatjuk azt is.
  - Szóval történt. - vonta le a következtetést aztán ivott.
  - Na mi a pálya szépségek? - vágódott be hirtelen közénk Dylan.
  - Hallihó cicák! - követte Garrett is aki mellém ült le, ezzel el is foglaltuk a kanapét.
  - Mondtam már, hogy nem vagyok cica! - néztem rá "szigorúan".
  - Cicaaaa! - mondták a fiúk egyszerre és ezen már csak nevetni tudtam.
  - Jordon merre van? - vettem észre, hogy idő közben kevesebben lettünk.
  - Kint hátul. - adta meg a választ Garrett.
  - Rosszul van? - kezdtem aggódni, bár már megszokott volt, hogy valakiből visszaköszönt amit aznap bevitt.
  - Nem vészes. - vonta meg a vállát Dylan miközben átölelte Cassyt - Danny már kiment megnézni él e még.
  - Megyek én is! - pattantam fel egyből, de addigra hatott a pia, szóval sikeresen magamra is borítottam egy adagot. Bár akkor az érdekelt a legkevésbé, hogy ki kell mosni a pólómat. Elindultam az ajtó felé.
  Danny és Jordon a fal mellett ültek. Már rendben voltak mindketten és az ő társaságuk is egy üveg volt.
  - Na hogy vagy? - ültem le Jordon mellé.
  - Én jól, de az  a bokor - mutatott magával szemben az áldozatára - holnapra vagy Jack Daniel's-t terem, vagy kirohad.
  - Hmm ez már csak egy ilyen nap. - vontam meg a vállam. - jól esett a friss levegőn ülni és megnyugtató volt, hogy Danny a közelemben van.
  - Hát igen, leborítottad magad, vagy lehányt valamelyik észlény? - nézett rám röhögve.
  - Szerencsére csak leborítottam. - mosolyodtam el, tényleg olyan szagom volt, mint egy komplett italboltnak.
  - Ha gondolod adok egy tiszta pólót. hátul van még egy pár bandás. - ajánlotta fel Danny.
  - Azt megköszönném.
  - Hát akkor sipirc gyerekek, én megyek locsolni. - állt fel hirtelen közülünk Jordon és mi is követtük a példáját.
  - Óvatosan! - kapott el hirtelen Danny mikor majdnem elestem. - Látom nem csak a pólód kapott. - Rendben vagy?
  - Persze, csak az a hülye összezavart mindent.
  - Na gyere öltözz át és kerítünk egy pohár vizet is. - mosolygott rám.
 Kissé nehézkesen, de sikerült betámogatnia. Valahonnan előkerítette Cassy-t akivel hátramentünk ő pedig ismét eltűnt.
  - Na mesélj mi a baj. - huppant le velem a kanapéra.
  - Semmi.... vagyis... minden. - bámultam magam elé.
  - Drake?
  - Nem... vagyis de... vagyis.... csak részben - sóhajtottam
  - Azta! Ez már érdekes.
  - Tök jól el voltam vele, de nem tudnék megint összejönni vele, de miután Danny féltékennyé akarta tenni Claudia-t és engem smárolt le, teljesen kiakadt Drake. Összevesztem vele aztán meg lesmárolt. Nem tudom azt se hogy szeretem-e még. Vagyis szeretem valamilyen szinten, de távol akarok lenni tőle, de Danny meg teljesen kiakasztott, hogy egyszer csak megcsókolt aztán meg kiderült, hogy csak azért, mert féltékennyé akarta tenni azt a ribit. Upsz ez csúnya volt bocsi. - hadartam el hirtelen mindent. Ez az átka ha iszok. Túl sokat beszélek.
  - Danny-t szereted? - nézett rám kérdőn.
  - Mi? - akadtam ki teljesen.
  - Tudod, ebből eléggé az jött le.
  - De nem. Vagyis ő Claudiát szereti és.... - hirtelen kopogtak és Danny jött be vízzel és egy pólóval.
  - Hidd el, téged jobban szeret ! - súgta a fülembe Cass aztán kiviharzott.
  - Jobban vagy? - nyújtotta felém a poharat Danny.
  - Nem tudom. - sóhajtottam. Alig ittam aztán leraktam a poharat.
  - Vedd át a felsőt, szóllj ha bármi van, kint leszek. - rakta le mellém a pólóz.
  - Ne menj ki! - fogtam meg hirtelen kétségbeesve a kezét.
  - Öhhm... rendben. - lepődött meg kissé.