82. Rész "Egyedül"

 Sziasztok! Ez a rész nem kap külön szöveget mert már mindent kiüt lassan a fejemből a dobhártyaszaggató basszus, szóval csak a történetre koncentrálok! Nem lenne zene én már elhaláloztam volna :D De szerencsére van és írok is még egy részt. Pusziii!
 ~Brianna

  Az első lehetőségnél lekanyarodtam, amilyen hamar lehetett ki akartam jutni az utcából. Cikáztak a gondolataim, féltettem Danny-t és a többieket. Újabb kanyar. Kezdem végre távolodni a környéktől, a város másik végében volt az albérlet. Direkt a lelkére kötöttem a fiúknak, hogy csak Jorel jöjjön le hozzám a cicákért. Nem akartam újra látni Danny-t amíg nem tisztázom magamban a dolgaim. Jó hosszan vezettem mire végre megérkeztem a paneltömbhöz. Úgy intéztem, hogy legyen külön garázsom. Leparkoltam a kocsit és vállamra kaptam a táskám. Úgy döntöttem a lift nem nekem való, túl kicsi és hirtelen még klausztrofóbiás is lettem. Maradt a lépcső. Nagy nehezen felvonszoltam magam a nyolcadikig, fél úton megbántam, hogy nem a liftet választottam de már végigküzdöttem. Kinyitottam az utolsó ajtót a folyosón ami az 1-es számmal volt ellátva.
 Mikor beléptem kissé meglepődtem. Tisztaság volt. Persze jártam ide takarítani, de akkor is furcsa volt. Az a fajta rend ami azt jelzi, nincs élet a házban. Ledobtam a cuccom a kanapéra. Ennyiből állt az egész. egy nappali, konyha, fürdőszoba és egy pici háló, vagyis igazság szerint minden kicsi volt. Pont elég. Mindent ellepett egy vékony porréteg. Nekiláttam a takarításnak, hogy ne unatkozzak és átnéztem mégis milyen ruháim vannak itt. Volt tv és net is, de nem volt kedvem az elektronikával bajlódni, kaja viszont semmi. Nem volt kedvem lemenni a boltba, de választásom sem volt sok. Szerencsére nem sok esély volt rá, hogy ismerőssel találkozzak így végül mégis lemerészkedtem. Bevásároltam jó egy hétre félkész kajából és kólát meg ásványvizet is vettem. Az italsornál legalább 10 percig gondolkoztam mire végül csak 1 üveg Jack Daniel's került a kosárba. Fizettem aztán "haza" hajtottam. Leültem a kanapéra és elkezdtem gondolkodni. Mindenféle őrültség járt a fejemben.
  Már egy hete voltam a lakásban, ki se mozdultam az érkezésem óta. Semmire nem mentem a gondolkozással. A srácokat folyamatosan követtem a közösségi oldalakon. Megnyugodhattam, hogy semmi bajuk. A telefonon egyre csak gyűltek a "nem fogadott hívások". Rengetegszer próbálkoztak de egyszer sem vettem fel. Nem akartam beszélni senkivel. Meg akartam szűnni a világ számára. De hogy mire jutottam azzal nehezen szembesültem. Bizony elég szar állapotba voltam mire tudatosult bennem a dolog. "Basszus itt vagy Brianna egy hete. Szedd már össze magad" Kezdtem el önmagammal vitatkozni jóformán. " Mi a fenét akarok én itt. Megfogadtam, hogy nem tehet senki tönkre erre tessék. Elzárkóztam mindenkitől akit szeretek. Szar kaján és olcsó üdítőn élek. Bár legalább a piához nem nyúltam. Nem is fésülködtem 3 napja. " Beletúrtam a hajamba ami igazolta a fésülködés hiányát. " Ugyan abban a ruhában gubbasztasz majd egy hete és büdös is vagy! Szedd már össze magad!" És igaz volt, majd 4 napig nem hogy fogat nem mostam, de még csak nem is fürödtem. Ekkor fogtam fel, hogy tényleg baj van és egyedül nem fogok tudni megbirkózni a dologgal. De nem tudtam kitől kérhetnék segítséget. Aztán eszembe jutott az az ember, aki egyszer már megmentett. Előszedtem a telefonom és tárcsáztam a számot.
  - Tessék? - vette fel.
  - Szia Andy. Baj van. - tértem egyből a lényegre.
  - Mi történt? - riadt meg kissé.
  - Többiekkel vagy?
  - Nem, eljöttem sétálni, egyedül vagyok. De mondd már mi van.
  - Nos, az a helyzet, hogy egy kicsit széthulltam. - vallottam végre be a tényt.
  - Drake bántott?
  - Nem. Vagyis nem úgy.
  - Kezdesz nagyon megijeszteni. - hallatszott a hangján, hogy tényleg aggódik.
  - Csak beszélnem kell végre valakivel!