2014. április 4., péntek

New Day: Nyolcadik Fejezet

Na és akkor élő egyenesben félholtan megérkeztem, szegény Annáékat már azt se tudom hol hagytam, szóval foglalkozom picit velük is, véleményeket várom puszii
 ~Brianna




  - Na kiveszitek? - állt melléjük Dávid - Tök jó lenne itt lennétek.
  - Hát nem tudom, nem kéne mást is megnézni? - gondolkozott el Dia.
  - Ez igaz, nem árt átgondolni egy lakást, viszont én kedvezményes árat ajánlok ha belementek. - csatlakozott Ádám haverja is.
  - Nekem tetszik... - motyogott Anna. - Jó helyen van, meg jó az egész. Csak egy picit kell átrendezni.
  - Akkor legyen ez? - mosolygott Klau.
 Végül nehezen, de a lányok elszánták magukat és megbeszélték a mocskos anyagiakat aztán alá is írták a szerződést. Életük első komoly lépése, az önállósodás felé. A hetük hamar eltelt a költözéssel és a család látogatásával, és persze a 3 Pécsen töltött nap Dáviddal.
 Hétfő reggel mindketten majd szétrobbantak az energiától. Irány az iskola, a fótóssuli ahol talán végre azt csinálhatják amit szeretnek. Nagy  nehezen összekészülődtek és elindultak végre.
  - Nos azt hiszem a papírok rendben vannak, ezek az órarendjeik. Elkísérem önöket az első órájukra. - mosolygott kedvesen a lányokra  az igazgató.
 Nekivágtak a folyosóknak,  a lányok csak néha pillantottak egymásra, az épületben gyönyörködtek. Szép és tiszta volt, iskolára nem igazán szokás ilyet mondani, de ez igaz volt. Nem egy börtön, hanem olyan suli ahová szívesen járnak majd.
  - Nos a maguk órái mindig a harmadikon lesznek, ez az emelet a szaké. Ez az osztálytermük . - mutatott az utolsó ajtóra a folyosó végén.  - Jó napot, Tanárnő! Zavarhatnám egy percre. - lépett be máris az ajtón.
  - Óh Igazgató Úr! Természetesen. Miben segíthetek? - nézett rá értetlenül, de mosolyt erőltetve az arcára a tanár.
  - Meghoztam az új diákokat. - nézett a lányokra akik  szinte megdermedve álltak az ajtóban és intett, hogy menjenek végre be.
  - Áh a kis ösztöndíjasok.
  - Igen. A gondjaira bízom őket. Viszlát. - indult ki az ajtón.
  - Na lássuk csak. Fekete Anna és Szikszai Klaudia? - mérte végig őket. - Melyikőtök melyik?
  - Én vagyok Anna. - Szedte végre össze magát Ani és határozottan válaszolt.
  - Értem. Épp párokba osztom a csoportot. Azt hiszem maga jó partner lesz Fehér úrnak, legalábbis a stílusuk alapján.... - Nézett rá újra a nő. Fekete csőfarmer, a csizmája és egy fekete ing.
  - Tanárnő! De Balázs az én partnerem! - akadékoskodott egy szőke hosszú hajú, rózsaszínben feszítő tipikus plázacica.
  - Rendben Kitti, akkor te se maradj egyedül, a másik hölgyet majd te pártfogolod. Tőled sokat tanulhat.
  - De.. - próbálkozott volna újra.
  - Semmi de! Üljön is ide az első padba, maga pedig mellé. - nézett Klaudiára kedvesen. - Ön pedig hátra Balázshoz! - Adta ki Aninak is az utasítást, aki végre rájött honnan ennyire ismerős neki a fiú aki mellé leült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése