78. Rész

Jéééé ez meg mi? *bámulja a blogot mint valami ufo-t* nekem ilyenem is van? Aztaaa! Ráadásul ott hagytam el szegény Briannát, hogy Drake telefonál hmmm hmmm mit kezdjek velük? Próbálok összehozni valamit pofázás helyett. Pusziii!
 ~Brianna 

  - Megyünk hozzád és átöltözöl, aztán jöhet az a meccs! - vigyorgott rám mire leesett az állam. 

  - Most? 

  - Ahham, a srácok kinn vannak a pont. - Indult meg határozottan - Nem jössz? 

  - De! - léptem hirtelen mellé. - Új banda? 

  - Nem, ugyan azok mint régen, szóval ismerni fogsz mindenkit. - mosolygott rám -  bár néhányan eltűntek, de legalább tényleg csak a barátok maradtak. 

 Viszonylag hamar leértünk  a házamhoz és a macskák egyből letámadták Drake-et. 

  - Lécci szedd le rólam ezeket a dögöket! - nézett rám segélykérően. 

  - Nem dögök! Ő Jack, ő pedig Jane! - nyomtam az orra elé a cicákat mire tolatni kezdett. 

  - Menj inkább öltözni! - szólt rám mielőtt véleményezhettem volna a viselkedését. 

 Beviharzottam a cicákkal a szobába és kutatni kezdtem a szekrényben. Előkerítettem a kopott terepgatyám és folytattam a pólóm keresését. Már a tornacipőm is felvettem, de a felsőt sehol nem találtam, mire rájöttem, hogy a fürdőszobában hagytam valószínűleg. 

  - Csini! - mért végig Drake, mikor az ajtóban neki ütköztem.
  - Kussolsz! - mosolyogtam kedvesen mire elröhögte magát.
  - Ugyan kincs, láttalak már ennél kevesebb ruhában is.
 Erre inkább nem mondtam semmit, felkaptam az atlétát és egy "terepzöld" pulcsit. A ház előtt már John várt minket Kocsival.
  - Nocsak, a hercegnő visszatér közénk? - húzta fel  a szemöldökét.
  - Valakinek helyre kell rakni a banda egóját úgy hallottam. Szia Dia! - mosolyogtam a John mellett ülőm lányra mikor beültünk és észrevettem. - Hogy vagy? Holnap is jössz a fotózásra?
  - Igen. Elvileg ott leszek. - válaszolt csendesen, zavarban volt ha beszélnie kellett velem mióta Dannyvel történt az ami.
  - Szuper! - mosolyogtam ismét, nem haragudtam rá, igaz bárkit széttépnék, aki a srácokat bántja, de Danny jól viselte a szakítást és John-t is ismerem, nem lehetett megvetni Claut azért, mert valakit szeret.
  Kb 10 perc alatt a pályára értünk. A srácok alig ismertek meg, régen láttak és rendesen meglepte őket a felbukkanásom. Aztán jöhetett amire Drake várt.
  - Akkor csináljuk úgy, hogy.... öhm.. Claudia beállsz? Úgy leszünk párosan.
  - Igen! És velem lesz! - csaptam le azonnal az esélyre, mire Clau beállt mellém.
  - Akkor John velem, had legyen érdekes. - kacsintott a főnök.
 Végül sikerült megegyeznünk felálláson, és már vagy 5 perce csak ketten kergettük egymást, a többiek hagytak minket érvényesülni.
  - Clau! - indultam meg a lány felé, aztán mikor hirtelen megtorpantam és Drake nekem ütközött még időben dobtam el a labdát és neki is előnye lett, mivel elrántottam Drake-et és a földön kötöttünk ki. Amíg a többiek ránk figyeltek simán eljutott a palánkig és John is későn kapott észbe.
  - Asszem édes, ez volt az 5. szóval nyertem. - tápászkodtam fel az alattam fekvő "ellenfelemről".
  - Szerencséd volt - magyarázta a vereségét.
  - Ennél már csak az jobb kifogás, hogy hagytatok minket nyerni. Jobbak vagyunk és kész! - Karoltam át Clau vállát.
  - Visszavágó?
  - Haver mi lépünk! - jelentette be John.
  - Rendben császtok. - fogott vele kezet- Akkor 4-4? - szentelte ismét nekem a figyelmét.
  - Csajszi asszem te csörögsz! - szólt még vissza John mikor elmentek a pulcsim mellett.
  - Egy pillanat! - szaladtam a telómért. - Danny! - vettem fel azonnal.
  - Na mizujs? Merre vagytok? - aggodalmaskodott azonnal.
  - Kosarazunk. Nincs semmi baj. Amúgy eszméletlen jó volt a koncert!
  - Most kosaraztok? - lepődött meg kissé. Hát köszi, igyekeztünk tudod. - éreztem, hogy megnyugodott és mosolyog.
  - Igen,  a gyárnál vagyunk tudod, a régi lepukkant raktáraknál van egy jó pálya.
  - Világosítottam fel.
  - Na hogy keveredtél te erre? Egy fél perce mentem el a gyár előtt. - nevetett.
  - Mit keresel te itt? - lepődtem meg én is.
  - Eljöttünk James-el sétálni. Visszamegyünk arra okés?
  - Rendben, akkor kimegyek a gyárbejárathoz. Puszii! - bontottam a vonalat és nyomtam a farzsebembe a telefont. - Itt van Danny, mindjárt jövök. - szóltam oda Drake-nek akinek még el se jutott az agyáig mit mondtam mikor én már kocogtam is el.
  - Halihóó! - intett Danny.
  - Sziasztook! - öleltem meg. - Mizujs Jammy? - guggoltam le a kutyushoz- hát hogy vagy életem? - ,kezdtem el simogatni. - De régen láttalak, bizony nagyon régen.
  - Ugye tudod, hogy nem fog válaszolni? - röhögött Danny.
  - Az, hogy veled nem áll szóba, nem jelenti azt, hogy velem se fog. - kacsintottam rá és nagy nehezen elengedve James-t felálltam.
  - Hát itt vagy! - ért utol Drake.
  - Mondtam, hogy itt van Danny. - néztem rá értetlenül.
  - De nem mondtad merre jössz ki. Leléptek a többiek is, gondoltam hazaviszlek.
  - Jah, menj csak nyugodtan a többiek után. Majd hazamegyek.
  - Nyugodtabb lennék. - nézett rám aggódva.
  - Mehetsz így is nyugodtan.
  - Majd én hazakísérlek. -kezdett támogatni Danny is.
  - Hmm ... Holnap találkozunk?
  - Dolgozom. Drake érts meg, most elvoltunk, de nekem idő kell.
  - Rendben. - nyomott egy puszit az arcomra.  - Nagyon vigyázz rá! - nézett Dannyre majd visszaindult a pálya felé.
  - Mesélj csak! - Fogta meg a kezem Daniel, így mikor elindult húzott magával.
  - Mégis mit? - értetlenkedtem
  - Miért jöttél el vele?
  - Másképp nem hagyott volna békén, de nem lett baj.
  - Akkor se csinálj többet ilyet, arról volt szó Garrett veled lesz, erre még e telefont sem vetted fel.
  - Ne haragudj már! - lettem egyre idegesebb. Persze megértettem, de akkor is túlzásnak éreztem, hogy ennyire aggódik.
  - Csak ne csinálj többet ilyet, rendben? - ölelt át hirtelen.
  - Ha nem fojtasz meg, akkor megígérem.
  - Nem akarom, hogy még egyszer bárki is bántson. - nézett a szemembe, soha nem láttam még ilyennek, szinte bűntudatom lett tőle aztán hirtelen az ajkai az enyémeket súrolták.
 Danny megcsókolt.