103. Rész "Mindennek változnia kell"

sziasztok! végre nekilátok a folytatásnak bár továbbra is telefonon szenvedem ki a szöveget lassan betűnként a már már kínossá válok kisbetűkkel . de nem is agonizálok csak reméllem így is elolvassátok . puszii
  ~brianna
u. i.  three days grace - last to know hallgassátok ^.^


végre nyugodtan ültem a club galériáján mikor a vendégeimet váratam. elégedett voltam a berendezéssel. stílusa mindig is volt drakenek. ezt ugyan úgy el kellett ismernem mint azt,  hogy hasznos volt mikor john ruhaüzletben szerzett munkát claunak . igaz ez szigorúan csak nekem volt hasznos és nem az üzletnek . furcsa módon john segített megtalálni önmagam a káoszban.  persze dannyék nélkül életben sem maradtam volna miután felébredtem a kómából. végre tényleg el kell menjek andy koncertjére . ennyivel tartozom neki, főleg, hogy folyton megígérem és mégsem vagyok ott. már egy ideje újra éltem csak ezt el is kellett döntenem .
  - ne feledd bármi jön be az ajtón, te sebezhetetlen vagy. tűnj végig erősnek nem találhatnak gyenge pontot. -  jött be az ajtón john és rángatott ki a gondolataim közül miközben leült.
hirtelen nem értettem mire gondol, hisz már ismertem a szabályokat de nem egészen egy perc múlva ashley -t mutatták be mint az új tulajdonos.
 utoljára a baleset napján találkoztunk. megfagyott az ereimben a vér mikor megláttam. jól nézett ki.  nem hagyott rajta nyomot a szenvedés. andy mesélt, mi történt vele. nehezen mondta el, hogy mélyre süllyedt az alkohol és drog bűvkörében. nem volt világos, hogy direkt vagy véletlen lőtte túl magát azon az ominózus estén amikor bekerült az elvonóintézetbe. annyit tudtam csak miután felébredtem, hogy ő is javulásnak indult. egyre kevésbé volt agresszív és nem sokkal később már haza is engedték. ez után újra beindult a black veil brides gépezet is és andy folyamatosan könyörgött, hogy menjek el a koncertekre.
  - örülök, hogy látlak - mosolygott rám nyugodtan miközben kezet fogtunk
  - én is. - erőltettem mosolyt én is az arcomra miközben minden felé kavarogtak a gondolataim. " Nyugalom, ha így folytatod skizo leszel!" mantráztam magam fél úton gondolatban már az elmegyógyintézet felé tartva.
  - el is felejtettem, hogy már ismerik egymást. - ne haragudjon kérem asszonyom, remélem nem okoztam gondot. - éreztem, ahogy john finoman bokán rúg az asztal alatt. én is megértettem mi történik.
  - nincs semmi gond. örülök, hogy önnel is találkozhattam. - váltottam át bájos üzletasszonyra. egyértelmű volt, hogy a pasi provokálni akart. nem tudtam, hogy engem vagy ash-t akarnak megfigyelni, de az biztos volt, óvatos kell legyek.
  - részemről is. nos kezdhetnénk a tárgyalást? - egyre tenyérbemászóbbá vált.
  - nos, amennyiben ön is maradni szeretne foglaljon helyett. - mutattam egy székre és végre elengedtem ash kezét, fel sem tűnt, hogy kissé hosszúra nyúlt a kézfogásunk.
  - először is had nyilvánítsam ki a részvétem. - ash hangja komoly volt. - de mivel úgy tudom önnek is programja van ma estére, így talán csak pár dolgot tisztázzunk. gondolom megkapott minden információt a hely eddigi működéséről.
  - köszönöm, igen azt hiszem van még egy jelenésem a mai nap folyamán. - "úr isten nincs vissza út, el kell mennem a koncertre" - igen és akadna is pár kérdésem.
  - állok rendelkezésére. - "hogy lehet ilyen hivatalos? "
  - a drog- incidensek aggasztanak egy kissé - tértem egyből a lényegre. próbáltam olyan profinak tűnni amennyire csak lehet. ashley nem tűnt egyszerű tárgylófélnek. az pedig, hogy a pasi folyamatosan csak figyelt az idegeimre ment. próbáltam kitalálni ashley-t is feszélyezi e.
  - konkrétan az anyag forgalmazása okozna gondot, vagy a felelőtlen használat? - feszült volt. ő is hamar akarta valószínűleg lezárni az ügyet és én is. legszívesebben kidobattam volna a pasit, de john egy szúrós pillantással jelezte, hogy szóvá se tegyem a dolgot mikor ránéztem.
  - álszent dolog lenne pont tőlem,  a forgalmazás tényét kritizálni - színpadias mosoly " gyerünk menni fog" - mindössze nem szeretnék feltűnést kelteni. és mostanában a gyenge minőségű, de annál veszélyesebb termékeik elég sok gondot okoznak.
  - megértem. ezt magam is szeretném orvosolni. - az ő mosolya is csak a megszokott reklám
  - több gondom azt hiszem nincs. szeretne esetleg újításokat bevezetni, ami érinthet engem is.
  - nos, egyenlőre még magam sem tudom. talán táncosok, tudja csak az apróságok, de amint olyan alakulások lesznek, hogy szükséges értesíteni fogom.  - egyértelmű volt, hogy be akarja fejezni.
  - rendben, akkor talán később érdemesebb lenne elbeszélgetnünk, mikor jobban átlátja a helyzetét. - felálltam, jelezvén, hogy befejeztem. mindenki követte a példámat.
 csak én és john maradtunk a szobában. fáradtan huppantam vissza a fotelembe,
  - csak nem elfáradt főnökasszony. - vigyorgott rám elégedetten.
  - hát veled ellentétben én már 3 órakor dolgoztam. - szórtak villámokat a szemeim.
  - jól van ne lőj! - tartotta fel megadóan a kezeit.
  - nyugalom. szerinted kit figyeltek, engem vagy ashley-t? nem hagyott nyugodni annak a pasinak a kutakodó tekintete.
  - még nem tudom de ki fogjuk deríteni. viszont ha te tényleg mész a koncertre javaslom menj haza átöltözni, ha csak nem akarsz még egy vészhelyzeti vásárlást.
  - ez úttal muszáj lesz el mennem. - sóhajtottam beletörődően.- de miért is sürgetsz? tudtommal én vagyok a főnök.
  - mert asszonyom engedelmével, nekem is dolgom lenne és mellékesen már 7 óra
  - baszki! - tört elő belőlem a nőiesség.
  - hazaviszlek! - nyújtotta udvariasan a kezét, hogy felállítson "  kész úriember"
az úton mindketten végig csendben voltunk. mikor a ház elé értünk egy alakot láttam az ajtóm előtt ácsorogni. hirtelen kirázott a hideg. john leparkolt. nem állította le a motort, de tudtam, nem indul el amíg ajtón belül nem leszek.
  - na végre te nőszemély! már idefagytam! - kezdte a magas c-n a sértődött danny
  - jajj te szegény majd felmelegítelek! - röhögtem el magam és intettem john-nak, hogy nyugodtan mehet.