93. Rész [Nincs cím ötletem. Beszéljen a rész magáért]

 [Ez itt a bevezetőszöveg helye]
 ~Brianna
[Ez pedig itt, jól gondoljátok, a kép helye amit most szintén nem kaptok. Bocsiiii!]

  - Mondja csak, mi a helyzet? - néztem érdeklődve az orvosomra.
  - Őszintén Miss Black, nem tudjuk mi a baja. Egy kérdésem lenne, bár csak feltételezés ugyanis a szükséges vizsgálatokhoz kell az engedélye.
  - Ki vele! - ráncoltam össze a szemöldököm.
  - Mikor volt a legutolsó menstruációja?
  - Öhhmmm - megállt a szívem amint a kérdést kimondta az orvos. Elkezdtem gondolkozni és fájdalmasan hasított belém a felismerés. - 2 hete késik. - Nyögtem ki nem kis nehézségek árán.
  - És van rá esély, hogy teherbe esett. Tekintve, hogy a párja már több mint egy hónapja elhagyta és ezek szerint azóta nem jelentkeztek tünetei.
  - Hát.... Ashleytől egészen biztos, hogy nem lehetek terhes viszont.... Doktor Úr. Mennyire tartja valószínűnek, hogy állapotos vagyok?
  - Egyenlőre csak ez is egy lehetőség. Amennyiben aláírja ezt itt - adott a kezembe egy nyomtatványt és tollat - elvégzem a tesztet és 20 percen belül tudni fogja. Ha nem veszi sértésnek, tudja ki lehet az apja?
  - A legjobb barátom. - sütöttem le a szemem, nem akartam elhinni, hogy van rá esély, hogy terhes legyek.
  - Nos, most nyugodjon meg, mert vért kell vennem a teszthez.
 Szinte nem is figyeltem a vérvételre. Egyre csak zakatolt az agyam. Mi van, ha tényleg várandós vagyok és a pici Dannyé? Azon az éjszakán ami után eldöntöttem, hogy az albérletbe megyek elég sok minden történt. Olyan dolgok amikről megegyeztünk, hogy nem beszélünk többet. El is felejtettük inkább őket, hisz a barátságunk a tét. Túltettük magunk azon ami történt. Ráfogtuk az alkoholra és, hogy mindketten rossz passzban voltunk.
 Elkezdtem a lehetőségeimen gondolkozni. "Nem tehetem ezt Dannyvel. Neki nincs most szüksége egy gyerekre. Talán meg se kellene tudnia! Mástól is lehetne, vele csak egy alkalom volt. De mi van ha érdekelni fogja és felmerül benne, hogy ő az apa ? Csináltathat tesztet. Ha megtudja, hogy várandós vagyok.... Nem tudhatja meg!" Elhatároztam magam. Kétségbe voltam esve. "Arról sem szabad tudniuk, hogy terhes vagyok. Ha tényleg, akkor talán 2 hetes a pici. Még igazából nem is magzat" Kezdtem felidézni a biológia órákat. Képek is eszembe jutottak. Volt egy tanárnőnk. Jófej volt, viszont fontosnak tartotta, hogy ismerjük az abortusz következményeit. Egyik nap levetített egy csomó képet, hogy néztek ki a babák. Szörnyű volt. akkor az összes a tudatomba égett. Elővettem a telefonom és rákerestem az eljárás pontos menetére. Ez sem segített. Minden második mondat az volt, hogy : " a magzat feldarabolása" Folyni kezdtek a könnyeim. Hála Istennek az orvos nem engedte be hozzám a fiúkat amíg meg nem tudjuk az eredményt, így nyugodtan törölgettem a szemeim. Csak feküdtem és bámultam a nagyvilágba. "Nem tudom megölni." Jöttem rá abban a percben, hogy kinyílt az ajtó.
 Az orvos leült mellém a székre és egy zsepit adott. Kissé szomorú volt a tekintete. A kezem a hasamra tettem ő pedig csak némán bólintott.