91. Rész "Betegség?!"

 Sziasztok! Meg is érkeztem megint. Nagyon nem tudom hogyan fogom mostanában hozni a részeket mert kissé húzós most megtalálnom akár 5 percnyi szabadidőt is. De most végre van kemény 20 teljes percem szóval megpróbálok írni valami résszerűséget. Pusziii várom a kritikákat! 
 ~Brianna

  Erőt vettem magamon és felálltam. Hirtelen kissé megszédültem de ezt figyelmen kívül hagytam, hiszen már egy hete rosszul voltam. Kimentem a konyhába ahol Danny és Drake ült egymással farkasszemet nézve az asztal két végén.  A többiek hazamentek, viszont ő semmiképpen nem akart beleegyezni abba, hogy egyedül hagyjon. 
  - Jól vagy? - emelte hirtelen rám a tekintetét Drake, aki az ajtóval szemben ült így hamarabb észrevett mint a háttal helyet foglaló Daniel. 
  - Persze semmi bajom. - Vontam meg a vállam és lazán az ajtófélfának támaszkodtam. Hálát adtam az úrnak, hogy van valami ami megtart. 
  - Nagyon sápadt vagy. - Pislogott aggódva Danny is. - Mikor ettél utoljára?
  - Nem vagyok éhes. - jelentettem ki határozottan aztán a lehető legstabilabb léptekkel közelítettem meg az asztalt, hogy én is leüljek. 
  - Szóval nem mostanában. Valamit enned kell! 
  - Nem kell! - kezdtem ideges leni. Éreztem, hogy egy falatot sem bírnék lenyelni akármit raknak elém. 
  - Igaza van. Nem tudsz valami jó pizzériát? - Figyelt ezúttal Dannyre Drake is.
 Én feladtam a tiltakozást. Danny rendelt 20 perc múlva pedig ki is hozták. Már a tévé előtt kuporogtunk. Én a kanapén feküdtem, mivel tényleg egyre szarabbul voltam. Fájt a fejem és felállni nem bírtam annyi erő nem volt bennem. A fiúk pedig a két fotelben ülve figyeltek a film helyett engem, Mikor megszólalt a csengő Danny azonnal felpattant és miután a konyhában keresett három tányért visszajött hozzám. Lepakolt az asztalra aztán felnyitotta a dobozt. a  Kedvencem volt. Sonkás ananászok sok sajttal direkt ahogy szeretem. Amint megéreztem a szagát visszatért belém az erő. De csak azért mert rohannom kellett a mosdóig ahol már a kézmosón se jutottam túl. Nem tudom mi volt akkor a gyomromba, tekintve, hogy egy teljes napja nem ettem, de nagyon csúnya formában köszönt vissza. Valaki kopogott az ajtón amit ahogy beértem be is rántottam magam után. 
  - Mi a baj? - Hallottam Drake hangját. 
  - Semmi! Csak egy kicsit megszédültem. - Mondtam nem túl meggyőzően miután köptem egyet és megnyitottam a csapot. - Ne gyere be! - Kiáltottam mikor meghallottam, hogy csikordul a kilincs és az egyik lábam hátranyújtottam, hogy kitámasszam az ajtót. 
  - Miért? Rosszul vagy? - Hallottam meg Danny aggódó hangját is. 
  - Nem vészes, de ha Drake is iderakja a mai bevitelt akkor egy életen át takaríthatok. - Nyögtem egy újabb köpés után. Rémes volt a szám íze és a víz nem sokat segített. 
  - Engedj. - Kérte Danny. Én elvettem a lábam és valószínűleg Drake ellépett az ajtó elől mivel beletelt néhány másodpercbe mire kinyílt az ajtó. 
  Danny azonnal hátrafogta a hajam ami a csapba lógott, de szerencsére csak vizes lett, mivel félkézzel kissé nehézkesen tudtam összefogni. 
  - Mi történt? - nézett rám kérdőn miközben  a hátam simogatta. Én már két kézzel remegve kapaszkodtam a mosdókagylóba. 
  - Visszaviszel? - Kérdeztem kissé erőtlenül. 
  - Persze. - vett azonnal ölbe. 
  - Várj a csapot zárd el. - kértem, Szerencsére már eltűnt az affér összes eredménye. Elzárta a vizet és visszaindult velem a nappaliba. 
  - Csukd le a dobozt! - néztem könyörögve Drake-re mikor megéreztem újra a  pizza szagát és a kezem az arcom elé kaptam védve az orromat. Azonnal megértette a helyzetet és mire Danny letett a kanapéra a Pizza  a konyhában volt zárt dobozban. 
  - Azt hittem ez a kedvenced. - Nézett értetlenül Danny miközben elsimította a folyton az arcom elé hulló tincseimet az útból. 
  - Nincs itthon sör? - Tettem fel a kérdés amin még én is meglepődtem. 
  - Sör? - nyíltak kerekre a visszatérő Drake szemei. De hisz utálod. 
  - De most megkívántam. - Vontam meg a vállam és a fülemig húztam a plédemet. 
  - Megnézem a hűtőt. Legutóbb talán maradt egy kevés. - állt fel mellőlem Danny és akonyha felé indult. 
  - Mi van most veled? - Ült mellém Drake mire én csak érdeklődve emeltem rá a tekintetem a takaró széle fölött. - Az még oké, hogy a sört megkívánod, bár mióta ismerlek gyűlölöd. De, hogy egész nap sápadt vagy, szédült. Ne tagadd, mert látom rajtad! - nem hagyott tiltakozni - Most pedig már a pizza szagától hánysz. És remegsz a takaró alatt pulóverben mikor én atlétában vagyok pedig sokkal fázósabb vagyok mint te, Beteg vagy? - simította meg ő is az arcom. Aztán a homlokomra tette a kezét. - Danny gyere! - kiáltott megijedve. 
  - Ne kiabálj! - takartam el a füleimet. 
  - Mi a baj? - döbbent le a szólított személy. 
  - Szerintem lázas. 
  - Mi van? Semmi bajom! - fogtam meg én is azonnal a homlokom. Danny eltolta a kezem és ő is megnézte. 
  - De lázas vagy! - nézett elgondolkodva. Orvoshoz kell menned. 
  - Nem! - kiáltottam hevesen tiltakozva, - Nem megyek orvoshoz!