85. Rész "Haza?"

 Halihóóó! Életjel következik. Játszuk azt, hogy én írok ti meg kommenteltek. :D 
~Brianna

  - Na jobb egy kicsit? - nyomott puszit a nyakamra.
  - Asszem. Húzódtam kissé el tőle.
  - Akkor, hazamész?
  - Nem tudom. Hiányoznak a babáim. - gondolkodtam el.
  - Most a macskákról beszélsz? - nevette el magát.
  - Naná. Nem szoktak ilyen sokáig nélkülem lenni.
  - Kinél vannak?
  - Jorel. - nyúltam a telefonomért az asztalra.
  - Hogy-hogy rábíztad őket? - lepődött meg kissé.
  - Jane imádja. Asszem felhívom. - tárcsáztam a számát miközben Andy mellkasának dőltem.
  - Csajszii! Mizujs? - szólt bele azonnal a telefonba.
  - Szia. Az a helyzet, hogy kellenének a cicáim. - tértem egyből a lényegre. Andy átölelt és az arcomra nyomott egy puszit.
  - Hazajön? - hallottam a háttérből Danny hangját.
  - Na hányan vagytok? nevettem el magam és kissé elhúzódtam Andytől, majd kérdőn néztem rá.
  - Én, Danny, Dylan. - sorolta  a névsort. - Vigyük át a drágáidat?
  - Megköszönném.
  - Mikor jössz? - érdeklődött a háttérből ismét Danny.
  - Öhmmm - gondolkodtam el. - hány óra?
  - 11 - motyogta Andy.
  - Kivel vagy? - szólalt meg Dylan is.
  - Andy. - válaszoltam - viszont szerintem már nem indulok el, hanem majd csak holnap reggel. - estem gondolkodóba.
  - Rendben. Mikor holnap? - vette vissza a szót Jorel a vonal túlvégén.
  - Olyan dél körül? - néztem Andyre. - viszont most le is teszem. - húzódtam picit hátrébb. - Sziasztok. Puszi
  - Akkor holnap ott leszünk. Szia!- köszönt el Jorel én pedig visszaraktam a telefont az asztalra.
  - Menjek? - nézett rám kérdőn Andy.
  - Hova? - lepődtem meg kissé.
  - Hááát - vakarta meg a tarkóját - Éjszakára maradjak?
  - Ja ha menned kell menj nyugodtan. - álltam fel hirtelen mellőle.
  - Én inkább arra gondoltam, te akarod-e, hogy menjek.
  - Nem tudom. Ha ráérsz akkor maradj. - néztem a szemébe zavartan.
  - Csak miattad jöttem haza. Szerinted majd nem érek rá? - ölelt meg mosolyogva.
  - Juliett?
  - Mi van vele? - rajta volt a sor, hogy meglepődjön.
  - Nem mondtad neki, hogy hazajössz? Vagy mi van most veletek?
  - Nem mondtam senkinek, csak jöttem. - mosolyodott el.
  - Akkor maradj. - bújtam hozzá mire újra megpuszilta az arcom. - Nem értelek.
  - Miért? - vonta fel a szemöldökét.
  - Azok után ami volt.... Most meg itt vagy... Annyira felborult minden.
  - Én mindig itt voltam. Meg ígértem.
  - De akkor mégis mi történt velünk?
  - Talán csak rosszkor próbálkoztunk. - gondolkozott el - én sem tudom mi történt.
  - Dannyvel tényleg nem volt köztünk soha semmi. - jegyeztem meg motyogva
  - Tudom. - ölelt át ismét.
  - Most sincs semmi. Csak minden furcsa lett. És Ashley-t se értem.
  - Ne foglalkozz már Ashleyvel . - suttogta  a fülembe. - Most én vagyok itt és vigyázok rád.