96. Rész "Nem lehet"

Sziasztok! Tudom hatalmas kihagyással jelentkezem ismét de akadt egy kis válságom. Vagy egy fél füzetet írtam tele különféle novellákkal de ehhez egyszerűen nem akart megszületni a folytatás. Nos, még mindig nem tudom mi lesz de megpróbálom elkezdeni hátha egy picit alakul valami. Pusziiii
~Brianna


  - Nem lehet.  Suttogta elképedve. Nem tudtam olvasni az arcáról. - Ez nem lehet - Ismételte meg újra és rám nézett. Egyszerre sütött a tekintetéből a bánat és az öröm, a fájdalom, a félelem és a remény. - Ugye nem akarod.... tudod....? - Szinte könyörögtek a szemei.
  - Meg fogom tartani. Akár része leszel az életének, akár nem. - Jelentettem ki határozottan. Igazán nem tudtam akarom-e, hogy Ashley a gyermekem életének a része lenne. Az az ember aki velem szemben állt nem tudtam kicsoda. Viszont az apja volt és ez ellen nem tehettem.
  - Nem veheted el tőlem. Ha téged el is veszítettelek, Ő hozzám is tartozik. - Nézett ismét a hasamra majd a szemembe. Farkasszemet néztünk. Próbáltunk olvasni a másikban. Én teljesen össze voltam zavarodva de dacosan tekintettem az arcára. Tanácstalan volt. Gondolkodott Ő is. Próbáltuk eldönteni hányadán is állunk épp egymással. Nem tudtuk igazán, mit is jelenthet számunkra ez az új helyzet.
  - Nem veszem el. - Törtem meg a csendet. - Megérdemel egy esélyt, hogy legyen apja - gyenge volt a hangom, csak suttogni tudtam. - Viszont ha nem az apja leszel, ha veszélybe sodrod, nem látod többet. Nem fogom engedni senkinek, hogy őt bántsa. Még neked sem! - Próbáltam határozottságot erőltetni a hangomba. Meglepődtem magamon hirtelen mennyire határozottnak és erősnek tudtam tűnni. - Viszont ha úgy érzed, nem bírsz felelősségteljes lenni, ezt a beszélgetést akár el is felejtheted, mert garantálom, hogy soha nem fogod látni.
 Egy pillanatra megmerevedtek az izmai. Mérlegelte a szavaimat. Állta a tekintetem és bármelyik pillanatban ugrásra kész volt. 
  - Szeretlek - mindössze ennyit mondott. Egyszerűen nem tudtam hogyan reagáljak. Teljesen összezavarodtam. Csupán egy másodperc műve volt, csak annyira volt szüksége, hogy meglássa a bizonytalanságom. Hozzám hajolt és az ajkai az enyémeket súrolták. Nem követelőzött, nem támadott le. Várta, hogy kezdeményezzek ha akarok, de megadta a lehetőséget, hogy elhúzódjak. 
 Nem tettem. Egy centit se mozdultam. Az összes porcikám acéllá változott. Lassan a karjai körülfontak. Meleg és megnyugtató ölelés volt. Már szinte meghitt. Még mindig várakozott. Aztán ahogy a szemébe néztem emlékezni kezdtem. Az ellenségeskedéseire, aztán, hogy mégis szeretett. Arra, hogy eltűnt, hazudott. Liára. Megcsalt. Megfenyegetett. Elhúzódtam. 
  - Ő összeköt minket, de már nem tudjuk helyrehozni. - Sóhajtottam lemondóan - Szeretlek Ashley. Halkan mondtam, alig hallhatóan, de tudtam, ő ezt szavak nélkül is tudná. Teljesen összezavarodtam. - Mennem kell! - engedett felállni. Kinyitotta nekem az ajtót. Egészen a kocsiig kísért. Beszálltam és elhajtottam. Az utolsó emlékem egy fehér villanás.
  Valami pittyogott. Nem tudtam kinyitni a szemeim. Egyenletesen szólalt meg a hang. Ütemesen. Még félig aludtam. Nem is akartam felébredni, de egyre idegesítőbbé vált. Az ütemet ismertem. Megpróbáltam felismerni. Mint a szívdobogás. "De mi ez?" Erőt vettem magamon. Megpróbáltam felébredni. Nem tudtam. Be voltam zárva a sötétségbe egyedül. Füleltem. Hátha még valamit érzékelek. Bármit ami körülöttem van. Melegség. A bal kezemben. Egy érintés. Annyiszor éreztem már. Ismertem. Lassan tértek vissza az érzékszerveim. Az ismerős parfüm illata és virágok. Rózsák, a kedvenceim. Majd egy hang. Ha nem szólal meg is tudtam volna, hogy Danny van mellettem. Ki akartam nyitni a szemem, hogy lássam az arcát. Megmozdulni, hozzábújni, hogy biztonságban legyek. Csak szerettem volna. Vak voltam és mozdulatlan. A szavaira figyeltem. Nehezen értettem meg, de egyre tisztábban ismertem meg a hangokat. Végre a gépek nem voltak olyan idegesítőek. Talán köszönt, azt hiszem. Sokszor járt már nálam.
  - El kell mondanom valamit. Mivel úgy gondoljuk itt vagy velünk és hallasz minket, ezt is el kell mondanom. - A hangja fájdalmas volt. - A többiek szerint nem kellene, de jogod van hozzá, hogy tudd. 
  - Mondd már! - könyörögtem, de nem tudtam megszólalni.
  - Jajj annyira sajnálom! - Sóhajtott és a másik kezét a arcom bal oldalára simította. A tenyere melegét is éreztem. - Drake egyik szórakozóhelye leégett hajnalban. - A pittyogás ami a pulzusom mutatta gyorsult, Danny hirtelen elhallgatott, talán a kijelzőt figyelte. Az állapotom stabil volt. - Azt mondták szerencsére senki nem tartózkodott az épületben, csak egy ember. 
  Éreztem ahogy a könnyeket amik legördülnek az arcomon Danny letörli. 
  - Drake... - suttogtam és ezúttal a hangok elhagyták ajkaimat. Lassan és vontatottan, de kimondtam a nevét. Megpróbáltam megszorítani Danny kezét. Erőtlen voltam, de a végtagjaim engedelmeskedtek. Lassan leolvadt a hideg fém ami fogva tartott. Kinyitottam a szemeim. 
  - Danny.... Drake... - Néztem a rémült, boldog és szomorú Dannyre. 
  - Nővér! Orvos! Valaki! - Kiáltott ki a kórterem ajtaján. Mozdulni akart, elindulni, de nem tudta elhúzni tőlem a kezét. Nem szorítottam, épp hogy csak megfogtam. Tudta, ha elenged újra elnyel a sötétség. Bíztam benne mégis rettegtem, hogy megteszi és akkor többet nem térek magamhoz. 
 Valakik bejöttek. Talán az orvos, egészen biztos. Danny-t akarták kiküldeni. Próbáltam erősebben szorítani a kezét. 
  - Ne... - továbbra is suttogni tudtam csak - Danny...
 Éreztem, ahogy gyengéden megszorítja a kezem. A dokik is beszélni kezdtek hozzám és vizsgálgatni. Újra az éles fény. Egymással beszélnek. 
  - Hölgyem, meg tudja mondani, mi a neve? 
  - Brianna.... Black....
  - Tudja mi történt magával? Emlékszik bármire is? - Megrohantak az emlékek. 
  - Ashley.... a ........ fény.... a baba? - kérdeztem. Miután otthagytam Ash-t csak a villanásra emlékeztem aztán a sötétség. Néha Danny hangja. Mindig mellettem lehetett. Csak őt engedték be hozzám. Nem hagyott magamra. - Danny ... - suttogtam újra a nevét és ránéztem. Csillogtak a szemei. Nem tudtam eldönteni, hogy el nem engedett könnyek vagy a képzeletem szüleményei.