New Day Tizenegyedik Fejezet

 Erről már majdnem el is felejtkeztem. Hát azt hiszem ideje folytatni. Egy pillanat keresem a jegyzeteim, hogy is hívják a főszereplőm? *Mindenki őrizze meg  a pánikját, nyugalomra semmi ok.*

Végül a kis csapat elindult egy közeli gyorskajáldába. Kitti alig akart elmozdulni Balázs mellől aki viszont Anna után loholt. Klaudia néha vetett egy-egy szemrehányó pillantást barátnőjére de inkább nem szólalt meg. 
  - Na jó nekem elegem van! - tört ki a hiszti Kittiből. - Mióta elindultunk rám se nézel csak őt bámulod, ha neked egy ilyen emo-s picsa kell akkor legyél boldog vele! Engem többet nem látsz! - Visította az utca kellős közepén amit persze a járókelők meglepett és döbbent pillantásokkal jutalmaztak.
  - Jól van. Szia! - vonta meg  a vállát a fiú és tovább indult.
  - Szia?! - ugrott fel az egész Zámbó családot megszégyenítő magasságba a hangja. - Hogy rendezheted le ennyivel? Te soha nem is szerettél engem! - Kezdett el látványosan bőgni amiért szegény fiú már rosszalló tekinteteket érdemelt 3 elsétáló idős nénikétől.
  - Te mondtad, hogy mész. Elegem van a folytonos hisztériáidból. Én szerettelek csak épp kiölted belőlem azzal, hogy csak  a pénzem kellett. De tudod mit? Mire hazaérek vidd a cuccod a lakásomból különben a konténerből szedheted össze. Ha pedig téged is ott talállak, háát hercegnő mész te is a cuccoddal együtt a szomszéd kukájába, hátha megint hasmenéses a macskája. Reméljük készít neked ki friss almot. - A hangja végig nyugodt volt. Az összes gondolat aminek hangot adott a valóságot tükrözte.
  - Tudod mit? Más örülni fog, ha velem élhet! - Csapta végül hátra a haját és az ellenkező irányba indult mint egy tank.
  - Hát ez csúnya volt. - Jegyezte meg együtt érzően Dia.
  - Tényleg megérdemelné azt a konténernyi almot. - Sóhajtott a fiú lemondóan, de egy felemás mosoly kúszott az arcára.
  - Baaazdmeeeeeeg! - kiáltotta el magát Ani és majdnem megrogyott a röhögéstől.
  - Jól vagy? - rémült meg kissé Balázs, de hamarosan Klau is nevetni kezdett ő viszont még mindig nem értette mi történt a lányokkal.
  - Fordulj.... már.... meg ..... te ..... dísztök! - Mutogatott Ani még mindig fulladozva.
  - Imáim meghalgattatásra leltek! - nevette el magát Balázs is amikor meglátta amint két járókelő próbálja kiszedni egy szemétkupacból Kittit amibe nagy sértődöttségében gázolt bele a rózsaszín kis tűsarkújában.
  - Na látod, csak kérni kell és megadatik. - Tápászkodott fel Anna végre.
 Az út hátralévő részében már oldottabb volt a hangulat. Balázs egyre nyíltabban flörtölt,  amivel persze továbbra is csak annak az esélyét növelte, hogy megfognak repedni a bordái Klau pedig már egyenesen gyilkos pillantásokkal nézett barátnőjére.
  Miután ettek a lányok úgy döntöttek valahogy haza kéne jutniuk így elbúcsúztak és ellenkező irányba indultak.
  - Amint kijutunk a levegőre rá kell gyújtanom! - kotorászott  a kabátzsbében Ani miközben a metrón ültek már vagy 10 perce.
  - Na szép, friss levegő és te egyből mérgeznéd magad? - Húzta fel a szemöldökét Dia. Ő jobban viselte, hogy egész nap nem gyújtott rá. Sokkal ritkábban és kevesebbet szívott mint Ani.
  Mióta Petivel megtörtént az ami,  a lány rengeteget füstölt és csak romlott a helyzet. Egyre többet és egyre sűrűbben. Remegve gyújtotta meg a cigarettát amikor végre már a nyílt utcán sétáltak. Pár perces út volt a lakásukig a metrómegállótól. Még nem szívta el a cigit amikor megálltak.
  - Menj csak fel, én ezt elszívom. - Mosolygott Diára aki értette a célzást.
  - Rendben van, de siess. - Hagyta magára Annát. Világos volt, hogy gondolkodni  szeretne. A fejében ismét a káosz volt az úr.

95. Rész " Édesapa leszel"

Halihóó!
 Szeretnék mindenkinek Kellemes Békés Boldog Ünnepeket kívánni és Sikerekben Gazdag Csodálatos Újévet!
 Megérkezik a rész is. Megpróbálom gyorsan összerakni nektek. Pusziiii!
  ~Brianna

Egy kis utcában parkoltam le közvetlen Ash házával szemben. Csak bámultam a világos épületet. Egyértelmű volt, hogy otthon van de nem tudtam, vajon egyedül e. " Talán fel kéne hívnom" Futott át a gondolat az agyamon. Egyszerűbbnek tűnt előbb kideríteni  mégis milyen hangulatban lehet. Elkezdtem kivadászni a telefonom a zsebemből, közben le sem vettem a szemem a célpontomról. Anélkül oldottam fel a zárat, hogy a készülékre néztem volna, de tárcsázni már nem kezdtem el.
 Nyílt az ajtó. Két alak lépett ki  a sötét éjszakába. Andy és Ashley. Azonnal tudtam pedig a fényviszonyoknak hála eléggé rosszul láttam és a szemüvegem is tiszta maszat volt, de hát istenem minek azt megtörölni nem is akarok én annyira tisztán látni. A fiúk jókedvűnek tűntek. Röhögtek valamin miközben kezet fogtak. Andy beszállt a kocsijába Ash pedig az ajtóban várakozott egészen amíg el nem hajtott. Miután az autó eltűnt egyenesen rám nézett. Pedig a szépségem akkor is éjfekete volt és egy fényszóró sem égett mégis mereven engem bámult. Talán már akkor észrevett amikor kiléptek az utcára. Nem volt mit tenni, zsebembe tettem a telefont és kiszálltam. Átkoztam a magassarkú csizmám, mert hiába imádtam rettenetesen szédültem, így kissé bizonytalan léptekkel indultam el.
 Ashley Purdy kíváncsi tekintettel figyelt amint felé botorkáltam rettenetesen lassan. Amikor egyszer majdnem elvesztettem az egyensúlyom összeráncolta a szemöldökét. Nem tudtam eldönteni ez mégis mit jelentett abban a percben, mert minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy ne essek el a járdaszegélyben. Nem jártam sikerrel. A lábaim cserben hagytak és én a földre rogytam, de szerencsére még eszméletemnél voltam. Ahogy a villám csapódik a földbe olyan gyorsan termett mellettem és segített fel. Gyengéd volt amit egyszerűen nem tudtam hová tenni a gondolataim közt de megrémített. Amint kissé stabilabbnak éreztem magam elhúzódtam tőle.
  - Beszélni szeretnék veled. - mondtam érzelemmentes hangon. Az őszi esték időjárása csalós. Egy apró fuvallatba a teljes testem beleborzongott.
  - Miről lenne szó? - Kérdezte kimért, hideg hangon. Ettől a megfontoltságtól ismét olyan volt, mint ha keresztülfújna rajtam a szellő.
  - Idekint meg fogsz fagyni. - Mértem végig amint kék farmerben és fekete atlétában állt velem szemben. Tényleg félő volt, hogy megbetegszik ebben az időben és hát nem is igazán tudtam elkezdeni a tények közlését.
  - Én inkább érted aggódnék. - Enyhült meg kissé a hangja - Gyere be! - Visszatért a ridegség.
 Talán egyikőnk se tudott mit kezdeni a helyzettel. Feszengve mentünk be. Mindketten tartottuk az egy lépés távolságot. A kanapéra egymással szembe a két karfára ültünk fel a lábunkat magunk elé húzva. Ha bárki ránk néz akkor, valószínűleg riadt egymást méregető verebek jutottak volna eszébe.
  - Nos. Elmondod miért jöttél? Mert ha jól emlékszem legutóbb elég durván elutasítottál. - Fájdalom! A hangja kínnal és meggyötörtséggel volt tele. Én is éreztem a fájdalmát. Midig megérzem, ha a környezetemben valaki szenved és ez belőle sütött. Az én lelkemen is feltépte az összes sebet.
  - És ha jól emlékszem megfenyegettél, hogy ki fogsz csinálni, szóval egyenlőre várom a hátamba a konyhakést. - Vágtam vissza azonnal. Az arca teljesen beborult. Összeszorult a torkom ahogy néztem.
  - Nehezen fogadom el, ha valaki akiért az életem adnám, úgy utasít vissza, ahogy azt te tetted. Még ha rá is szolgáltam.
  - Hát, azt hiszem ezen már túl vagyunk. - zártam le a témát. Éreztem, eljött a pillanat amikor közölnöm kell amiért odamentem. - Viszont van valami amiről beszélnünk kellene....
  - Mi történt? - kíváncsiságtól ragyogtak azok a hatalmas barna szemei és aggodalomtól. A kezem a hasamra tettem ő pedig csak figyelte a mozdulatot. Valahol a lelke mélyén már tudta, de még nem fogta fel. Nekem kellett kimondanom és várni a reakcióját.
  - Édesapa leszel. - suttogtam  a szavakat és valahogy mikor meghallottam a saját hangom ez tűnt a világ legszebb mondatának amit csak kiejthetek  a számon.  A szavak csilingelve hullottak alá köztünk a levegőben és vártam Ashley reakcióját.

94. Rész "4 Hét!"

Sziasztok! Meg is érkezett a következő rész, hát nem tudom most ennek a résznek mit kéne írni bevezetőbe szóval nem is kínlódok. Pusziiii! 
~Brianna


- Jól sejtettük. -Kezdett bele a hivatalos tájékoztatásba- Várandós. Ahhoz, hogy megállapítsuk, mennyi idős a magzat és, hogy egészségesen fejlődik e, el kell végeznünk néhány vizsgálatot. - Nyugodt hangon beszélt én pedig kezdtem elfogadni, hogy hatalmas változás vár rám. Elfogadtam, hogy a legjobb barátom gyermekét hordom a szívem alatt. Már csak az volt a kérdés hogyan mondom el neki és mi lesz a reakciója.
- Mikor lehetne sort keríteni a vizsgálatokra? - Tettem fel a kérdést. - Amint elég erősnek érzi magát. - Mosolyodott el barátságosan. - szeretnék túllenni rajta amint lehetséges. Nem ellenkezett. 10 perc múlva már az ultrahangnál tartottunk. - Gond van?- rémültem meg mikor aggódó arccal a szemöldökét kezdte ráncolni. - Nem, semmi gond. A magzat egészséges a kora pedig valószínűleg 4 hét. - 4? Ez egészen biztos?- döbbentem le teljesen. - igen. Fiatalabb semmiképp sem lehet. - De... - Nem jött ki hang a torkomon. A baba a pocakomban nem Dannyé volt. Akárhogy gondolkoztam és számoltam át mindent fejben újra és újra. Ashley gyermekével voltam várandós. Ehhez nem fért kétség. - El kell mennem. - Csak ezt a 3 szót tudtam kimondani. - Sajnálom, de nem engedhetjük haza. Az állapota kritikus. Az Ön esetében veszélyeztetett terhesség áll fenn. - Saját felelősségemre távozok. - Jelentettem ki. Elértem a célomat. Kitöltöttem a szükséges nyomtatványokat. Danny és Drake fogadott a folyosón. Andy Ashleyhez ment valamiért. A fiúknak nem mondtam el mi történik. Folyamatosan kérdezősködtek miközben hazavittek. Mikor kijelentettem, hogy el kell mennem és kocsiba ülök nem sokon múlott, hogy az ágyhoz kötözzenek. 
Persze eljutottam a gyönyörűségem volánja mögé, de 20 percig köröztem mellékutcákban mire Drake-et leráztam és végre elindulhattam Ashley háza felé. Hirtelen átfutott az agyamon amit a fiúk mondtak. Andy Ashleynél lesz nagy valószínűséggel. Ő még azt se tudja mi történt köztünk és nem is tudhatja meg. Ekkor jöttem rá, hogy talán nem jó ötlet odamennem. Féltem Ashtől. Ahogy legutóbb elváltunk az nem volt épp szépnek vagy egyáltalán békésnek mondható.