sziasztok itt is vagyok újra. próbálom is előadni nektek hogyan nézhetett ki briannáék takarítása aztán neki kellene látom a saját szobámnak mert ide se ártana már egy takarító sereg. puszi mindenkinek nem szövegelek hanem inkább írok. viszont előre szólok ne haragudjatok de rövid lesz. nagyon nincs kapacitásom :( na puszi mégegyszeeer ! :)
~ brianna
nagyjából összegyűjtöttünk minden szemetet. andy udvarát sokkal nagyobbnak éreztük mint valaha. dylan büszkén tette le a harmadik telepakolt zsákot én pedig a seprűért indultam, hogy a lépcsőt letakarítsam.
- hé eszedbe ne jusson elrepülni mielőtt végzünk! - nézett rám vigyorogva danny.
- hát sajna csak a sajátommal tudnék de a hátsódba ez is passzol mókuska! markoltam rá az eszköz nyelére mire elkerekedtek a szemei.
- na gyere cica, tudod, hogy imádom! - találta meg a hangját és pucsított be röhögve.
- gyerekek ne az udvaromon légyszives! - állt meg z ajtóban andy.
- mégis miről beszélsz? - vágtam hirtelen vigyázzba magam és ártatlanul pillogva sepregetni kezdtem.
- van aki még elhiszi rólad, hogy ilyen kis szende lányka vagy mint amilyennek mutatod magad? - röhögött andy mire hátsón kínáltam a seprűvel.
- hoppá! - kaptam a szám elé a kezem - lebuktam.
- ki kér nasit? - jött ki juliett mielőtt andy reagálhatott volna.
ő a háziasszony szerepét töltötte be a nap folyamán. tényleg kitett magáért. miközben a házban takarított cassyvel rendszeresen nézett ki ránk, mindenki él e meg. most egy jól megrakott tálcát egyensúlyozott amin sonkás kenyerek voltak. danny és andy valószínűleg imába foglalták nevét, hogy végre táplálékhoz jutottak és dylan és ash színe is jobbra váltott pár falat után.
nem sokkal később végre végeztünk is. az anyósülésen dannyvel hátul pedig a megint alvó jordonnal kanyarogtam az utcák közt, hogy haza juttassam őket. jordont nem volt egyszerű művelet. a dugóban gyorsabban jutottam a lakásához mint amennyi időbe az tellett, hogy a kocsiból az ágyáig cipeljük. hiába hittük reggel, hogy életre kelt, ismét erőt vett rajta a fáradtság. nagy nehezen sikerrel jártunk és indulhattunk is tovább.
- jössz iszol vlamit? - kérdezte danny mikor készültem kirugdallni őt is a kocsimból.
- hmm mi a kínálat? bármi alkoholmentes? - fintorogtam kissé. nem ütöttem ugyan ki magam totál az este, de biztosra vettem, hogy kelleni fog legalább egy hét rehab.
- mit csak kívánsz - húzogatta kicsit a szemöldökét.
- grrr! - kikötöttem az övem miközben ő az ajtónak fejelve röhögött. - kössz, totál lerombolod a nőiességembe vetett hitem! - vágtam vállba mikor meguntam.
- jól van na! jöjjön hercegnő! - vett erőt magán és a kocsit megkerülve kinyitotta nekem az ajtót majd a lakás bejáratánál is kissé meghajolva úriembermód engedett be maga előtt.
- ne nézd a seggem! - kezdtem kissé riszálni.
- hmm pedig most, hogy így felhívtad rá a figyelmem egészen tetszik! - csapott hirtelen a hátsómra a szemtelenje.
2016. január 29., péntek
2016. január 21., csütörtök
105. Rész " Pezsgő&Whiskey"
sziasztok! itt is vagyok megint és megpróbálom végre leírni a részt. azt se tudom hol áll a fejeeeeeeem!
~ Brianna
minden színben ragyogott az ég ahogy a rakéták felrobbantak. kicsi korom óta imádtam a tűzijátékokat. a kedvencem mindig is a kék-arany lesz. a koncert után andynél gyűltünk össze ahányan maradtunk. hisz akadtak nálunk jobb programok. matt jorell valamint jinxx és jake is a családhoz vonult vissza inkább a buli végeztével.
az udvaron ültünk vagyis hát én, danny, juliett és andy. ash a fa altt állt dylan és jordon a füvet csókolta már cassy pedig aggódva figyelte élete párját. szép kis csendélet lenne ez, de az élmény utánozhatatlan volt. ilyen az ha a whisky keveredik a pezsgővel. az óra rohamosan közeledett a 12-höz.
- segítetek kihozni a pezsgőt vagy a koccintás ide már lehet nem kell? - nézett végig a társaságon andy.
- jól vagyok! - nyögött fel valaki. dylan próbált felállni
- haver segíts má! - akaszkodott belé jordon - hozzuk a pezsgőt ebben az évben többet nem iszunk. koccintani kell! - nos dylan hiába volt segítőkész a művelet eredménye egy nagy puffanás lett.
végül mégis kivittünk a teraszra két üveg pezsgőt és poharakat. a földszeretgetőink kaptak egy kis józanító zuhanyt és egy pokrócon ülve számoltunk vissza együtt. fellőtték a legnagyobb tűzijátékokat. Jöhettek az újévi csókok. andy átölelte juliettet. dylan kis segítséggel megtalálta cassy-t. mikor megláttam hogy jordon ashleyvel próbálkozik, majd felborítva őt sikerrel jár nehezen vissza folytva a röhögést fordultam a szintén nevető danny felé majd egy gyors csókot váltottunk, a hagyomány kedvéért és tovább röhögtünk az újdonsült párunkon.
a reggeli ébredés is kellemes volt. a hajnal ami délután 2 körül köszöntött a társaságra szintén andy nappalijában ért minket. én arra eszméltem, hogy ő és juliett eléggé nyúzottan jön elő a szobájából.
- szarul nézel ki biersack! - nevettem rá.
- neked is jó reggelt! - intett erőtlenül. - kávét.
- megváltás lenne! - nyögött valaki a kanapé mellől. oldalra fordultam és az új monoklival büszkélkedő jordont pillantottam meg a padlón. - akarom tudni mit csináltam?
- nem! - ült fel a fotelben hirtelen ashley. gyanús módon az ő ökle pedig valami keménybe csapódás nyomait viselte.
- pedig cuki pár voltak! - nevette el magát cassy aki a szoba másik végében egy matracon osztozott dylannel.
- csendesebbeeeeeen! - könyörgött a mellette lévő takarókupac.
végül jordonon keresztül lépve dannyre majdnem ráesve én is elindulatam andyék után, hogy legyártsuk a hadseregnek is elegendő mennyiségű kávét.
lassan mindenki összeszedte magát. mozogni kezdtek meg hasonlók. szerencsére jordon egy pólót is kapott andytől és ahányszor elkezdték neki az éjszakát mesélni a fülét bedugva hevesen "lalalalaaa"-zott. röpke 2 óra elteltével már mindenki ébren és teljesen felöltözve ült andy teraszán és próbáltuk elszánni magunkat arra, hogy eltakarítsuk az éjszaka maradványait.
- ember ez itt mi? - bökött dylan a fa tövében valami vitatott eredetű és igen érdekes színű masszára. - dög szaga van!
- nyugi a tiéd se jobb. - vonta meg a vállát jordon, feltehetően az ő tulajdona volt az az izé.
miután dylan cassytől is kapott egy-két célzást inkább elment letusolni az életben maradásunk érdekében.
- na nekikezdhetünk! - tért vissza kissé éberebben. - végezzünk aztán mosakodjatok. fogadok idén még egyikőtök se fürdött! - vette fel a zsákokat.
- közlöm én már tusoltam! - vágtam hozzá egy másik zsákot aztán nekikezdtem az üvegek gyűjtésének. akadt bőven összeszedni való.
~ Brianna
minden színben ragyogott az ég ahogy a rakéták felrobbantak. kicsi korom óta imádtam a tűzijátékokat. a kedvencem mindig is a kék-arany lesz. a koncert után andynél gyűltünk össze ahányan maradtunk. hisz akadtak nálunk jobb programok. matt jorell valamint jinxx és jake is a családhoz vonult vissza inkább a buli végeztével.
az udvaron ültünk vagyis hát én, danny, juliett és andy. ash a fa altt állt dylan és jordon a füvet csókolta már cassy pedig aggódva figyelte élete párját. szép kis csendélet lenne ez, de az élmény utánozhatatlan volt. ilyen az ha a whisky keveredik a pezsgővel. az óra rohamosan közeledett a 12-höz.
- segítetek kihozni a pezsgőt vagy a koccintás ide már lehet nem kell? - nézett végig a társaságon andy.
- jól vagyok! - nyögött fel valaki. dylan próbált felállni
- haver segíts má! - akaszkodott belé jordon - hozzuk a pezsgőt ebben az évben többet nem iszunk. koccintani kell! - nos dylan hiába volt segítőkész a művelet eredménye egy nagy puffanás lett.
végül mégis kivittünk a teraszra két üveg pezsgőt és poharakat. a földszeretgetőink kaptak egy kis józanító zuhanyt és egy pokrócon ülve számoltunk vissza együtt. fellőtték a legnagyobb tűzijátékokat. Jöhettek az újévi csókok. andy átölelte juliettet. dylan kis segítséggel megtalálta cassy-t. mikor megláttam hogy jordon ashleyvel próbálkozik, majd felborítva őt sikerrel jár nehezen vissza folytva a röhögést fordultam a szintén nevető danny felé majd egy gyors csókot váltottunk, a hagyomány kedvéért és tovább röhögtünk az újdonsült párunkon.
a reggeli ébredés is kellemes volt. a hajnal ami délután 2 körül köszöntött a társaságra szintén andy nappalijában ért minket. én arra eszméltem, hogy ő és juliett eléggé nyúzottan jön elő a szobájából.
- szarul nézel ki biersack! - nevettem rá.
- neked is jó reggelt! - intett erőtlenül. - kávét.
- megváltás lenne! - nyögött valaki a kanapé mellől. oldalra fordultam és az új monoklival büszkélkedő jordont pillantottam meg a padlón. - akarom tudni mit csináltam?
- nem! - ült fel a fotelben hirtelen ashley. gyanús módon az ő ökle pedig valami keménybe csapódás nyomait viselte.
- pedig cuki pár voltak! - nevette el magát cassy aki a szoba másik végében egy matracon osztozott dylannel.
- csendesebbeeeeeen! - könyörgött a mellette lévő takarókupac.
végül jordonon keresztül lépve dannyre majdnem ráesve én is elindulatam andyék után, hogy legyártsuk a hadseregnek is elegendő mennyiségű kávét.
lassan mindenki összeszedte magát. mozogni kezdtek meg hasonlók. szerencsére jordon egy pólót is kapott andytől és ahányszor elkezdték neki az éjszakát mesélni a fülét bedugva hevesen "lalalalaaa"-zott. röpke 2 óra elteltével már mindenki ébren és teljesen felöltözve ült andy teraszán és próbáltuk elszánni magunkat arra, hogy eltakarítsuk az éjszaka maradványait.
- ember ez itt mi? - bökött dylan a fa tövében valami vitatott eredetű és igen érdekes színű masszára. - dög szaga van!
- nyugi a tiéd se jobb. - vonta meg a vállát jordon, feltehetően az ő tulajdona volt az az izé.
miután dylan cassytől is kapott egy-két célzást inkább elment letusolni az életben maradásunk érdekében.
- na nekikezdhetünk! - tért vissza kissé éberebben. - végezzünk aztán mosakodjatok. fogadok idén még egyikőtök se fürdött! - vette fel a zsákokat.
- közlöm én már tusoltam! - vágtam hozzá egy másik zsákot aztán nekikezdtem az üvegek gyűjtésének. akadt bőven összeszedni való.
2016. január 18., hétfő
104. Rész " Koncert"
sziasztok! megint ideje végre valamit ide tennem szóval próbálkozom amíg még kilátok az anatómia füzetemből. a rész valószínűleg rövid lesz mivel a mobilnetem kissé korlátoz az írásban de 22. -e után újra teljes gőzzel leszek jelen puszii
~brianna
- na mi az oka, hogy úgy döntöttél az ajtóm elé fagysz? - mosolyogtam dannyre mikor becsuktam magunk mögött az ajtót. a ház melegét érezve már nekem is hidegnek tűnt a kinti időjárás, pedig én csak pár percig élvezhettem .
- úgy tudom programunk van. - vigyorgott olyan gonoszan, hogy szinte kedvem támadt kicsit orrba verni.
- most miért nézel így rám? - érezte meg a veszélyt - nézd biersack megkért, hogy hozzam ezt el neked. - emelt meg egy szatyrot.
-és te szívességet teszel neki - tettem a kezem a homlokára
-te most mit csinálsz?
- megnézem nem vagy e lázas - tapogattam tovább az arcát aggódva - semmi. lehet orvost kéne hívni. fura vagy. - ráncoltam a homlokom .
- nyugi nálad nem furább - fogta meg a kezeim amik immár a nyakát tapogatták én pedig nyelvet öltöttem rá.
- na muti mit hoztál nekem! - vettem el tőle a szatyrot. a black veil brides egyik új pólója volt benne.
- tetszik? - röhögte el magát mikor ugrándozni kezdtem a szerzeményemmel azt kiabálva , hogy "dejódejódejó "
- megvan mibe megyek a koncertre. - fordítottam neki hátat és beugráltam a szobámba , hogy kb fél perc alatt átöltözzek .
- indulatunk ? mért végig mikor újra felbukkantam .
- egy pillanat - kutattam át az előszobát miközben egyik lábáról a másikra helyezte a súlyát. - megvan! lengettem meg diadalmasan a kanapé alól kikitort kocsikulcsomat.
ezúttal danny nyugodtan ült mellettem az anyósülésen . az én kocsim már nem féltette , hogy összetöröm. a bár ahol andyék az újévi koncertet adták elég tágas volt. a tulajdonosok előre látóan az épület mögött lezártak egy külön parkoló részt. minden gond nélkül álltam be. valószínűleg andy már leadta a rendszámom a biztonsági őröknek . a hátsó bejáratnál két vállas kidobó mosolyogva köszönt nekünk aztán már bent is voltunk. a folyosón a fiúk öltözőjének ajtajánál állt nekem háttal andy szemben pedig juliett.
mosolyogva a szám elé emeltem a mutatóujjam. juliett megfogta andy kezeit és elkezdett mondani neki valamit. én észrevétlenül értem mögé és lábujjhegyre állva eltakartam a szemeit. andy a kezemért nyúlt. mikor megérintette a gyűrűim már tudtam, hogy lebuktam.
- azt hittem a vámpírokat égeti az ezüst. fordult felém nevetve.
- nem minden igaz amit a mesékben mondanak. - nyomtam puszit az arcára ágaskodva . komolyan kezdett idegesíteni, hogy annyival magasabb nálam . aztán mikor megláttam a kereszt medálját színpadiasan macskamód fújtattam egyet.
- szóval a kereszt igaz - lengette meg előttem az ékszert - reménykedtem hogy eljössz végre.
- hisz megígértem - öleltem át aztán juliettet is.
- 5 perc és kezdünk! - bukkant fel egy pasi a folyosó végén. andy intett neki aztán ököllel az ajtóra vert kettőt.
- kicsilány! - ugrott a nyakamba a felbukkanó jinxx.
- szisztok - pusziltam meg kissé zavarban a kisorjázó fiúka.
- örülünk, hogy itt vagy. - jött ki utoljára ashley.
- hajrá srácok - vörösödtem el valamiért mikor őt is megöleltem egy pillanatra.
a fiúk fergeteges koncertet adtak. én juliettel és dannyvel a színpad mellől néztem őket. mikor az utolsó szám következett andy sunyin ránk mosolygott majd behívta a vendégelőadóit. a hollywood undead a színpad másik oldaláról futott be.
~brianna
- na mi az oka, hogy úgy döntöttél az ajtóm elé fagysz? - mosolyogtam dannyre mikor becsuktam magunk mögött az ajtót. a ház melegét érezve már nekem is hidegnek tűnt a kinti időjárás, pedig én csak pár percig élvezhettem .
- úgy tudom programunk van. - vigyorgott olyan gonoszan, hogy szinte kedvem támadt kicsit orrba verni.
- most miért nézel így rám? - érezte meg a veszélyt - nézd biersack megkért, hogy hozzam ezt el neked. - emelt meg egy szatyrot.
-és te szívességet teszel neki - tettem a kezem a homlokára
-te most mit csinálsz?
- megnézem nem vagy e lázas - tapogattam tovább az arcát aggódva - semmi. lehet orvost kéne hívni. fura vagy. - ráncoltam a homlokom .
- nyugi nálad nem furább - fogta meg a kezeim amik immár a nyakát tapogatták én pedig nyelvet öltöttem rá.
- na muti mit hoztál nekem! - vettem el tőle a szatyrot. a black veil brides egyik új pólója volt benne.
- tetszik? - röhögte el magát mikor ugrándozni kezdtem a szerzeményemmel azt kiabálva , hogy "dejódejódejó "
- megvan mibe megyek a koncertre. - fordítottam neki hátat és beugráltam a szobámba , hogy kb fél perc alatt átöltözzek .
- indulatunk ? mért végig mikor újra felbukkantam .
- egy pillanat - kutattam át az előszobát miközben egyik lábáról a másikra helyezte a súlyát. - megvan! lengettem meg diadalmasan a kanapé alól kikitort kocsikulcsomat.
ezúttal danny nyugodtan ült mellettem az anyósülésen . az én kocsim már nem féltette , hogy összetöröm. a bár ahol andyék az újévi koncertet adták elég tágas volt. a tulajdonosok előre látóan az épület mögött lezártak egy külön parkoló részt. minden gond nélkül álltam be. valószínűleg andy már leadta a rendszámom a biztonsági őröknek . a hátsó bejáratnál két vállas kidobó mosolyogva köszönt nekünk aztán már bent is voltunk. a folyosón a fiúk öltözőjének ajtajánál állt nekem háttal andy szemben pedig juliett.
mosolyogva a szám elé emeltem a mutatóujjam. juliett megfogta andy kezeit és elkezdett mondani neki valamit. én észrevétlenül értem mögé és lábujjhegyre állva eltakartam a szemeit. andy a kezemért nyúlt. mikor megérintette a gyűrűim már tudtam, hogy lebuktam.
- azt hittem a vámpírokat égeti az ezüst. fordult felém nevetve.
- nem minden igaz amit a mesékben mondanak. - nyomtam puszit az arcára ágaskodva . komolyan kezdett idegesíteni, hogy annyival magasabb nálam . aztán mikor megláttam a kereszt medálját színpadiasan macskamód fújtattam egyet.
- szóval a kereszt igaz - lengette meg előttem az ékszert - reménykedtem hogy eljössz végre.
- hisz megígértem - öleltem át aztán juliettet is.
- 5 perc és kezdünk! - bukkant fel egy pasi a folyosó végén. andy intett neki aztán ököllel az ajtóra vert kettőt.
- kicsilány! - ugrott a nyakamba a felbukkanó jinxx.
- szisztok - pusziltam meg kissé zavarban a kisorjázó fiúka.
- örülünk, hogy itt vagy. - jött ki utoljára ashley.
- hajrá srácok - vörösödtem el valamiért mikor őt is megöleltem egy pillanatra.
a fiúk fergeteges koncertet adtak. én juliettel és dannyvel a színpad mellől néztem őket. mikor az utolsó szám következett andy sunyin ránk mosolygott majd behívta a vendégelőadóit. a hollywood undead a színpad másik oldaláról futott be.
2016. január 10., vasárnap
103. Rész "Mindennek változnia kell"
sziasztok! végre nekilátok a folytatásnak bár továbbra is telefonon szenvedem ki a szöveget lassan betűnként a már már kínossá válok kisbetűkkel . de nem is agonizálok csak reméllem így is elolvassátok . puszii
~brianna
u. i. three days grace - last to know hallgassátok ^.^
végre nyugodtan ültem a club galériáján mikor a vendégeimet váratam. elégedett voltam a berendezéssel. stílusa mindig is volt drakenek. ezt ugyan úgy el kellett ismernem mint azt, hogy hasznos volt mikor john ruhaüzletben szerzett munkát claunak . igaz ez szigorúan csak nekem volt hasznos és nem az üzletnek . furcsa módon john segített megtalálni önmagam a káoszban. persze dannyék nélkül életben sem maradtam volna miután felébredtem a kómából. végre tényleg el kell menjek andy koncertjére . ennyivel tartozom neki, főleg, hogy folyton megígérem és mégsem vagyok ott. már egy ideje újra éltem csak ezt el is kellett döntenem .
- ne feledd bármi jön be az ajtón, te sebezhetetlen vagy. tűnj végig erősnek nem találhatnak gyenge pontot. - jött be az ajtón john és rángatott ki a gondolataim közül miközben leült.
hirtelen nem értettem mire gondol, hisz már ismertem a szabályokat de nem egészen egy perc múlva ashley -t mutatták be mint az új tulajdonos.
utoljára a baleset napján találkoztunk. megfagyott az ereimben a vér mikor megláttam. jól nézett ki. nem hagyott rajta nyomot a szenvedés. andy mesélt, mi történt vele. nehezen mondta el, hogy mélyre süllyedt az alkohol és drog bűvkörében. nem volt világos, hogy direkt vagy véletlen lőtte túl magát azon az ominózus estén amikor bekerült az elvonóintézetbe. annyit tudtam csak miután felébredtem, hogy ő is javulásnak indult. egyre kevésbé volt agresszív és nem sokkal később már haza is engedték. ez után újra beindult a black veil brides gépezet is és andy folyamatosan könyörgött, hogy menjek el a koncertekre.
- örülök, hogy látlak - mosolygott rám nyugodtan miközben kezet fogtunk
- én is. - erőltettem mosolyt én is az arcomra miközben minden felé kavarogtak a gondolataim. " Nyugalom, ha így folytatod skizo leszel!" mantráztam magam fél úton gondolatban már az elmegyógyintézet felé tartva.
- el is felejtettem, hogy már ismerik egymást. - ne haragudjon kérem asszonyom, remélem nem okoztam gondot. - éreztem, ahogy john finoman bokán rúg az asztal alatt. én is megértettem mi történik.
- nincs semmi gond. örülök, hogy önnel is találkozhattam. - váltottam át bájos üzletasszonyra. egyértelmű volt, hogy a pasi provokálni akart. nem tudtam, hogy engem vagy ash-t akarnak megfigyelni, de az biztos volt, óvatos kell legyek.
- részemről is. nos kezdhetnénk a tárgyalást? - egyre tenyérbemászóbbá vált.
- nos, amennyiben ön is maradni szeretne foglaljon helyett. - mutattam egy székre és végre elengedtem ash kezét, fel sem tűnt, hogy kissé hosszúra nyúlt a kézfogásunk.
- először is had nyilvánítsam ki a részvétem. - ash hangja komoly volt. - de mivel úgy tudom önnek is programja van ma estére, így talán csak pár dolgot tisztázzunk. gondolom megkapott minden információt a hely eddigi működéséről.
- köszönöm, igen azt hiszem van még egy jelenésem a mai nap folyamán. - "úr isten nincs vissza út, el kell mennem a koncertre" - igen és akadna is pár kérdésem.
- állok rendelkezésére. - "hogy lehet ilyen hivatalos? "
- a drog- incidensek aggasztanak egy kissé - tértem egyből a lényegre. próbáltam olyan profinak tűnni amennyire csak lehet. ashley nem tűnt egyszerű tárgylófélnek. az pedig, hogy a pasi folyamatosan csak figyelt az idegeimre ment. próbáltam kitalálni ashley-t is feszélyezi e.
- konkrétan az anyag forgalmazása okozna gondot, vagy a felelőtlen használat? - feszült volt. ő is hamar akarta valószínűleg lezárni az ügyet és én is. legszívesebben kidobattam volna a pasit, de john egy szúrós pillantással jelezte, hogy szóvá se tegyem a dolgot mikor ránéztem.
- álszent dolog lenne pont tőlem, a forgalmazás tényét kritizálni - színpadias mosoly " gyerünk menni fog" - mindössze nem szeretnék feltűnést kelteni. és mostanában a gyenge minőségű, de annál veszélyesebb termékeik elég sok gondot okoznak.
- megértem. ezt magam is szeretném orvosolni. - az ő mosolya is csak a megszokott reklám
- több gondom azt hiszem nincs. szeretne esetleg újításokat bevezetni, ami érinthet engem is.
- nos, egyenlőre még magam sem tudom. talán táncosok, tudja csak az apróságok, de amint olyan alakulások lesznek, hogy szükséges értesíteni fogom. - egyértelmű volt, hogy be akarja fejezni.
- rendben, akkor talán később érdemesebb lenne elbeszélgetnünk, mikor jobban átlátja a helyzetét. - felálltam, jelezvén, hogy befejeztem. mindenki követte a példámat.
csak én és john maradtunk a szobában. fáradtan huppantam vissza a fotelembe,
- csak nem elfáradt főnökasszony. - vigyorgott rám elégedetten.
- hát veled ellentétben én már 3 órakor dolgoztam. - szórtak villámokat a szemeim.
- jól van ne lőj! - tartotta fel megadóan a kezeit.
- nyugalom. szerinted kit figyeltek, engem vagy ashley-t? nem hagyott nyugodni annak a pasinak a kutakodó tekintete.
- még nem tudom de ki fogjuk deríteni. viszont ha te tényleg mész a koncertre javaslom menj haza átöltözni, ha csak nem akarsz még egy vészhelyzeti vásárlást.
- ez úttal muszáj lesz el mennem. - sóhajtottam beletörődően.- de miért is sürgetsz? tudtommal én vagyok a főnök.
- mert asszonyom engedelmével, nekem is dolgom lenne és mellékesen már 7 óra
- baszki! - tört elő belőlem a nőiesség.
- hazaviszlek! - nyújtotta udvariasan a kezét, hogy felállítson " kész úriember"
az úton mindketten végig csendben voltunk. mikor a ház elé értünk egy alakot láttam az ajtóm előtt ácsorogni. hirtelen kirázott a hideg. john leparkolt. nem állította le a motort, de tudtam, nem indul el amíg ajtón belül nem leszek.
- na végre te nőszemély! már idefagytam! - kezdte a magas c-n a sértődött danny
- jajj te szegény majd felmelegítelek! - röhögtem el magam és intettem john-nak, hogy nyugodtan mehet.
~brianna
u. i. three days grace - last to know hallgassátok ^.^
végre nyugodtan ültem a club galériáján mikor a vendégeimet váratam. elégedett voltam a berendezéssel. stílusa mindig is volt drakenek. ezt ugyan úgy el kellett ismernem mint azt, hogy hasznos volt mikor john ruhaüzletben szerzett munkát claunak . igaz ez szigorúan csak nekem volt hasznos és nem az üzletnek . furcsa módon john segített megtalálni önmagam a káoszban. persze dannyék nélkül életben sem maradtam volna miután felébredtem a kómából. végre tényleg el kell menjek andy koncertjére . ennyivel tartozom neki, főleg, hogy folyton megígérem és mégsem vagyok ott. már egy ideje újra éltem csak ezt el is kellett döntenem .
- ne feledd bármi jön be az ajtón, te sebezhetetlen vagy. tűnj végig erősnek nem találhatnak gyenge pontot. - jött be az ajtón john és rángatott ki a gondolataim közül miközben leült.
hirtelen nem értettem mire gondol, hisz már ismertem a szabályokat de nem egészen egy perc múlva ashley -t mutatták be mint az új tulajdonos.
utoljára a baleset napján találkoztunk. megfagyott az ereimben a vér mikor megláttam. jól nézett ki. nem hagyott rajta nyomot a szenvedés. andy mesélt, mi történt vele. nehezen mondta el, hogy mélyre süllyedt az alkohol és drog bűvkörében. nem volt világos, hogy direkt vagy véletlen lőtte túl magát azon az ominózus estén amikor bekerült az elvonóintézetbe. annyit tudtam csak miután felébredtem, hogy ő is javulásnak indult. egyre kevésbé volt agresszív és nem sokkal később már haza is engedték. ez után újra beindult a black veil brides gépezet is és andy folyamatosan könyörgött, hogy menjek el a koncertekre.
- örülök, hogy látlak - mosolygott rám nyugodtan miközben kezet fogtunk
- én is. - erőltettem mosolyt én is az arcomra miközben minden felé kavarogtak a gondolataim. " Nyugalom, ha így folytatod skizo leszel!" mantráztam magam fél úton gondolatban már az elmegyógyintézet felé tartva.
- el is felejtettem, hogy már ismerik egymást. - ne haragudjon kérem asszonyom, remélem nem okoztam gondot. - éreztem, ahogy john finoman bokán rúg az asztal alatt. én is megértettem mi történik.
- nincs semmi gond. örülök, hogy önnel is találkozhattam. - váltottam át bájos üzletasszonyra. egyértelmű volt, hogy a pasi provokálni akart. nem tudtam, hogy engem vagy ash-t akarnak megfigyelni, de az biztos volt, óvatos kell legyek.
- részemről is. nos kezdhetnénk a tárgyalást? - egyre tenyérbemászóbbá vált.
- nos, amennyiben ön is maradni szeretne foglaljon helyett. - mutattam egy székre és végre elengedtem ash kezét, fel sem tűnt, hogy kissé hosszúra nyúlt a kézfogásunk.
- először is had nyilvánítsam ki a részvétem. - ash hangja komoly volt. - de mivel úgy tudom önnek is programja van ma estére, így talán csak pár dolgot tisztázzunk. gondolom megkapott minden információt a hely eddigi működéséről.
- köszönöm, igen azt hiszem van még egy jelenésem a mai nap folyamán. - "úr isten nincs vissza út, el kell mennem a koncertre" - igen és akadna is pár kérdésem.
- állok rendelkezésére. - "hogy lehet ilyen hivatalos? "
- a drog- incidensek aggasztanak egy kissé - tértem egyből a lényegre. próbáltam olyan profinak tűnni amennyire csak lehet. ashley nem tűnt egyszerű tárgylófélnek. az pedig, hogy a pasi folyamatosan csak figyelt az idegeimre ment. próbáltam kitalálni ashley-t is feszélyezi e.
- konkrétan az anyag forgalmazása okozna gondot, vagy a felelőtlen használat? - feszült volt. ő is hamar akarta valószínűleg lezárni az ügyet és én is. legszívesebben kidobattam volna a pasit, de john egy szúrós pillantással jelezte, hogy szóvá se tegyem a dolgot mikor ránéztem.
- álszent dolog lenne pont tőlem, a forgalmazás tényét kritizálni - színpadias mosoly " gyerünk menni fog" - mindössze nem szeretnék feltűnést kelteni. és mostanában a gyenge minőségű, de annál veszélyesebb termékeik elég sok gondot okoznak.
- megértem. ezt magam is szeretném orvosolni. - az ő mosolya is csak a megszokott reklám
- több gondom azt hiszem nincs. szeretne esetleg újításokat bevezetni, ami érinthet engem is.
- nos, egyenlőre még magam sem tudom. talán táncosok, tudja csak az apróságok, de amint olyan alakulások lesznek, hogy szükséges értesíteni fogom. - egyértelmű volt, hogy be akarja fejezni.
- rendben, akkor talán később érdemesebb lenne elbeszélgetnünk, mikor jobban átlátja a helyzetét. - felálltam, jelezvén, hogy befejeztem. mindenki követte a példámat.
csak én és john maradtunk a szobában. fáradtan huppantam vissza a fotelembe,
- csak nem elfáradt főnökasszony. - vigyorgott rám elégedetten.
- hát veled ellentétben én már 3 órakor dolgoztam. - szórtak villámokat a szemeim.
- jól van ne lőj! - tartotta fel megadóan a kezeit.
- nyugalom. szerinted kit figyeltek, engem vagy ashley-t? nem hagyott nyugodni annak a pasinak a kutakodó tekintete.
- még nem tudom de ki fogjuk deríteni. viszont ha te tényleg mész a koncertre javaslom menj haza átöltözni, ha csak nem akarsz még egy vészhelyzeti vásárlást.
- ez úttal muszáj lesz el mennem. - sóhajtottam beletörődően.- de miért is sürgetsz? tudtommal én vagyok a főnök.
- mert asszonyom engedelmével, nekem is dolgom lenne és mellékesen már 7 óra
- baszki! - tört elő belőlem a nőiesség.
- hazaviszlek! - nyújtotta udvariasan a kezét, hogy felállítson " kész úriember"
az úton mindketten végig csendben voltunk. mikor a ház elé értünk egy alakot láttam az ajtóm előtt ácsorogni. hirtelen kirázott a hideg. john leparkolt. nem állította le a motort, de tudtam, nem indul el amíg ajtón belül nem leszek.
- na végre te nőszemély! már idefagytam! - kezdte a magas c-n a sértődött danny
- jajj te szegény majd felmelegítelek! - röhögtem el magam és intettem john-nak, hogy nyugodtan mehet.
2016. január 4., hétfő
102. Rész "Miss Black"
Sziasztok! Remélem mindenkinek jól kezdődik az új éve! Én már lassan rehabilitálódok az ünnepi étkezések után. most, hogy az elgurulás veszélye már nem fenyeget gondoltam elfér ide egy következő rész. jó olvasást Pusziiii!
~Brianna
Végre megvolt az anyag. Kaptam egy csomó képet kívül- belül milyen a hely és a statisztikákat. Az előző tulaj irányítása alatt előfordultak party drogok így nem egyszer érkezett mentő az amúgy tetszetős kinézetű bárhoz . Ez az információ kifejezett ellenszenvemet váltotta ki. Reménykedtem, hogy a váltás után nem lesznek ilyen gondok.
Befejeztem az elemezgetést aztán 8 körül megetettem a cicákat . Amíg forrt víz a kávémhoz bevettem magam a szekrény elé hogy felöltözzek. Magamra rángattam az első farmert ami a kezembe került és egy fekete atlétát rá pedig egy farmer inget. Már a kávém kavargattam mikor valaki csengetett. A bögrémmel a kezemben indultam ajtót nyitni.
- De jó! csináltál nekem kávét. - vigyorgott rám Danny a küszöbről. - Jó reggelt cicus.
- A felét hagyd meg legalább. - Nyomtam a kezébe a bögrét miközben megpusziltam az arcát.
- És mizujs? - Telepedett le a kávémmal a kanapéra .
- Semmi érdekes. - Vontam meg a vállam miközben elvettem tőle a zsákmányát hogy igyak egy kortyot .
- Várod már a koncertet ? Biersack már tűkön ül.
- Fájdalmas lehet szegénynek. - Vontam meg a vállam . - De ezt te honnan tudod, hogy ő tűkön ül?
- Tudod - karolta át a vállam - nekem is megvannak a forrásaim.
- Hmm kémeket állítottál rá? - röhögtem el magam. ennyi elég is volt a koncentrációm megszüntetéséhez.
- Tudod a kgb is nekem dolgozik.- kacsintott .
- Konkurencia leszel? Egy tárgyalásom már van mára szóval kérhetsz te is időpontot. - dőltem a mellkasának egy színpadiasat sóhajtva.
- Megszorongatod kicsit a tökeiket aztán távozol.
- Hát ebben reménykedem én is. A koncertet is jobban várom mint ezt most.
- Akkor próbálgass ruhát tudod már mit veszel fel? - kezdte el azonnal terelni ismét a figyelmem.
- Szóval hajlandó vagy velem ruhát válogatni? - Mosolyogtam rá kissé talán gonoszan.
- Ezt nem gondoltam át eléggé. - Jött rá, hogy képes leszek órákig ruhákat próbálgatni, hogy kissé meggyötörjem.
- Nincs kedved eljönni velem a próbára? - Vetette be könyörgő tekintetét.
- Na hozzám már csak a kávéért jössz - Kezdtem játszani a sértődöttet .
- Nem. Kávéért és, hogy gyere velem próbára. - Javított ki.
- És abban nekem mi a jó - Vontam fel a szemöldököm.
- Hmm élő egyenesben nézhetsz minket mintha saját koncerted lenne. - Szegte fel az állát és vette elő az egoista arckifejezését .
- Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. Adtam meg végül magam és a konyhába vittem a bögrém hogy elmossam .
Danny kocsijával mentünk a srácok studiójába. Mire odaértünk ő túl volt három infarktuson mivel megengedte , hogy én vezessek . Már kezdtem újra élvezni a srácokkal a próbákat igaz az eltelt időszakban nem sokon voltam jelen. Mint mindig most is kitettek magukért. Délután 3-kor vettem csak észre, mennyire eltelt az idő. A banda még mindig fáradhatatlan volt én pedig Johnt hívtam, hogy jöjjön értem.
- Ebben a szerkóban akarsz tárgyalni ? - Mért végig mikor beültem mellé az anyósülésre .
- Hát ha nincs ellenérved , bár úgy sejtem lesz. - Vettem leltárba én is a rajtam lévő ruhákat.
- Úgy nézek én ki, mint aki ért ehhez? - Riadt meg hirtelen kissé.
- Hát nem - Röhögtem el magam. - De tényleg lehet kéne valami elegánsabb, viszont olyan cuccom nekem otthon tuti nincs. Caudia dolgozik még?
- Öhhhmm asszem igen. Miért?
- Menjünk oda. Vásárolok. - döntöttem el a krízis megoldását.
Végül a clubban már bőrszoknyában és fekete ingben ültem egy hosszú szárú díszítetlen a magasságomhoz legalább 15 cm-t adó velúr tűsarkú csizmában. Túl elegánsra sem akrtam venni a figurát. Klaudiával abban állapodtunk meg, hogy ez elegáns és közben szexi ha pedig jól viselem nem közönségesen kurvás. Öt percnyi vásárlásból mindössze ennyire tellett. Végre belépett az ügyfél, aki az előző tulaj volt.
- Miss Black, hadd mutassam be Mr Ashley Purdy-t. Ő fogja ezek után vezetni szerény kis üzletünket.
~Brianna
Végre megvolt az anyag. Kaptam egy csomó képet kívül- belül milyen a hely és a statisztikákat. Az előző tulaj irányítása alatt előfordultak party drogok így nem egyszer érkezett mentő az amúgy tetszetős kinézetű bárhoz . Ez az információ kifejezett ellenszenvemet váltotta ki. Reménykedtem, hogy a váltás után nem lesznek ilyen gondok.
Befejeztem az elemezgetést aztán 8 körül megetettem a cicákat . Amíg forrt víz a kávémhoz bevettem magam a szekrény elé hogy felöltözzek. Magamra rángattam az első farmert ami a kezembe került és egy fekete atlétát rá pedig egy farmer inget. Már a kávém kavargattam mikor valaki csengetett. A bögrémmel a kezemben indultam ajtót nyitni.
- De jó! csináltál nekem kávét. - vigyorgott rám Danny a küszöbről. - Jó reggelt cicus.
- A felét hagyd meg legalább. - Nyomtam a kezébe a bögrét miközben megpusziltam az arcát.
- És mizujs? - Telepedett le a kávémmal a kanapéra .
- Semmi érdekes. - Vontam meg a vállam miközben elvettem tőle a zsákmányát hogy igyak egy kortyot .
- Várod már a koncertet ? Biersack már tűkön ül.
- Fájdalmas lehet szegénynek. - Vontam meg a vállam . - De ezt te honnan tudod, hogy ő tűkön ül?
- Tudod - karolta át a vállam - nekem is megvannak a forrásaim.
- Hmm kémeket állítottál rá? - röhögtem el magam. ennyi elég is volt a koncentrációm megszüntetéséhez.
- Tudod a kgb is nekem dolgozik.- kacsintott .
- Konkurencia leszel? Egy tárgyalásom már van mára szóval kérhetsz te is időpontot. - dőltem a mellkasának egy színpadiasat sóhajtva.
- Megszorongatod kicsit a tökeiket aztán távozol.
- Hát ebben reménykedem én is. A koncertet is jobban várom mint ezt most.
- Akkor próbálgass ruhát tudod már mit veszel fel? - kezdte el azonnal terelni ismét a figyelmem.
- Szóval hajlandó vagy velem ruhát válogatni? - Mosolyogtam rá kissé talán gonoszan.
- Ezt nem gondoltam át eléggé. - Jött rá, hogy képes leszek órákig ruhákat próbálgatni, hogy kissé meggyötörjem.
- Nincs kedved eljönni velem a próbára? - Vetette be könyörgő tekintetét.
- Na hozzám már csak a kávéért jössz - Kezdtem játszani a sértődöttet .
- Nem. Kávéért és, hogy gyere velem próbára. - Javított ki.
- És abban nekem mi a jó - Vontam fel a szemöldököm.
- Hmm élő egyenesben nézhetsz minket mintha saját koncerted lenne. - Szegte fel az állát és vette elő az egoista arckifejezését .
- Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. Adtam meg végül magam és a konyhába vittem a bögrém hogy elmossam .
Danny kocsijával mentünk a srácok studiójába. Mire odaértünk ő túl volt három infarktuson mivel megengedte , hogy én vezessek . Már kezdtem újra élvezni a srácokkal a próbákat igaz az eltelt időszakban nem sokon voltam jelen. Mint mindig most is kitettek magukért. Délután 3-kor vettem csak észre, mennyire eltelt az idő. A banda még mindig fáradhatatlan volt én pedig Johnt hívtam, hogy jöjjön értem.
- Ebben a szerkóban akarsz tárgyalni ? - Mért végig mikor beültem mellé az anyósülésre .
- Hát ha nincs ellenérved , bár úgy sejtem lesz. - Vettem leltárba én is a rajtam lévő ruhákat.
- Úgy nézek én ki, mint aki ért ehhez? - Riadt meg hirtelen kissé.
- Hát nem - Röhögtem el magam. - De tényleg lehet kéne valami elegánsabb, viszont olyan cuccom nekem otthon tuti nincs. Caudia dolgozik még?
- Öhhhmm asszem igen. Miért?
- Menjünk oda. Vásárolok. - döntöttem el a krízis megoldását.
Végül a clubban már bőrszoknyában és fekete ingben ültem egy hosszú szárú díszítetlen a magasságomhoz legalább 15 cm-t adó velúr tűsarkú csizmában. Túl elegánsra sem akrtam venni a figurát. Klaudiával abban állapodtunk meg, hogy ez elegáns és közben szexi ha pedig jól viselem nem közönségesen kurvás. Öt percnyi vásárlásból mindössze ennyire tellett. Végre belépett az ügyfél, aki az előző tulaj volt.
- Miss Black, hadd mutassam be Mr Ashley Purdy-t. Ő fogja ezek után vezetni szerény kis üzletünket.
2015. december 30., szerda
101. Rész Boldog Új Évet Kívánok!
Sziasztok! Bárki aki ide téved nagyon boldog új évet! Most úgy alakultak a dolgaim, hogy egy hete gyötör az ötlet, mely szerint írnom kéne. Tekintve, hogy tegnap már aludni sem tudtam úgy döntöttem megadom magam. Bárkinek aki elolvassa : köszönöm a figyelmet. Puszi!
~Brianna
ui: elnézést kérek, technikai gondjaim vannak. a telefon csak a címhez enged nagybetűt írni. amint tudom ezt kijavítom xd.
Hideg volt és rettenetesen fáztam. Sűrű köd ereszkedett az erdőre szitálva. Mindenem fájt de csak futottam tovább. Nem tudtam mit keresek, csak, hogy mindenképp meg kell találnom. Az oldalam már őrjítően nyilallt mikor egy alakot láttam elrohanni két bokor között. A férfi után indultam. Lassú voltam hozzá képest. Egyre csak rohantam. Utol kellett érnem . Egy nagy tölgy mögött elkanyarodott. A sűrű ködtől már nem láttam hová tűnt.
- Drake ! - olyan hangosan kiáltottam ahogy csak bírtam.
Megtorpanhatott egy pillanatra. Hangosan reccsentek az ágak. Végre megláttam ahogy előttem állt. Az összes maradék energiám beleadtam a sprintbe arra a pár méterre, de mikor odaértem a képe szerte foszlott és a ködbe olvadt.
Mint a horror filmekben úgy ébredtem. Egyből felültem. Idegesen megtöröltem a az arcom és elfojtottam egy sikolyt.
Már egy hónapja, hogy elbúcsúztam Draketől . Mikor álmomban láttam újra feltépte az összes régi sebet. Rettenetesen hiányzott az életemből. A visszatérése teljesen fejre állította a világom, a távozása pedig porrá zúzta ami megmaradt.
Az idő hajnal 3 körül lehetett. Kitapogattam a villanykapcsolót. A macskák sértődötten pislogtak rám a hirtelen keltett világosság miatt. A konyhába csoszogtam . Üresnek tűnt minden. Az utcán egy lelket sem láttam ahogy kifelé bámultam az ablakon. Tökéletes volt a csend. Egy kis kannában vizet tettem a gázra, amíg felforrt a teafilterek között válogattam. Végül az earl grey mellett döntöttem. A bögre teával visszasétáltam a szobába. Ezúttal az íróasztal fölötti lámpát oltottam fel, majd törökülésben elhelyezkedtem a széken. A falon lévő táblára 2 cetli volt tűzve a naptár mellé december 31-re dátumozva. Egész laza napnak igérkezett. Előkotortam a fiókbol a szemüvegem.
~Brianna
ui: elnézést kérek, technikai gondjaim vannak. a telefon csak a címhez enged nagybetűt írni. amint tudom ezt kijavítom xd.
Hideg volt és rettenetesen fáztam. Sűrű köd ereszkedett az erdőre szitálva. Mindenem fájt de csak futottam tovább. Nem tudtam mit keresek, csak, hogy mindenképp meg kell találnom. Az oldalam már őrjítően nyilallt mikor egy alakot láttam elrohanni két bokor között. A férfi után indultam. Lassú voltam hozzá képest. Egyre csak rohantam. Utol kellett érnem . Egy nagy tölgy mögött elkanyarodott. A sűrű ködtől már nem láttam hová tűnt.
- Drake ! - olyan hangosan kiáltottam ahogy csak bírtam.
Megtorpanhatott egy pillanatra. Hangosan reccsentek az ágak. Végre megláttam ahogy előttem állt. Az összes maradék energiám beleadtam a sprintbe arra a pár méterre, de mikor odaértem a képe szerte foszlott és a ködbe olvadt.
Mint a horror filmekben úgy ébredtem. Egyből felültem. Idegesen megtöröltem a az arcom és elfojtottam egy sikolyt.
Már egy hónapja, hogy elbúcsúztam Draketől . Mikor álmomban láttam újra feltépte az összes régi sebet. Rettenetesen hiányzott az életemből. A visszatérése teljesen fejre állította a világom, a távozása pedig porrá zúzta ami megmaradt.
Az idő hajnal 3 körül lehetett. Kitapogattam a villanykapcsolót. A macskák sértődötten pislogtak rám a hirtelen keltett világosság miatt. A konyhába csoszogtam . Üresnek tűnt minden. Az utcán egy lelket sem láttam ahogy kifelé bámultam az ablakon. Tökéletes volt a csend. Egy kis kannában vizet tettem a gázra, amíg felforrt a teafilterek között válogattam. Végül az earl grey mellett döntöttem. A bögre teával visszasétáltam a szobába. Ezúttal az íróasztal fölötti lámpát oltottam fel, majd törökülésben elhelyezkedtem a széken. A falon lévő táblára 2 cetli volt tűzve a naptár mellé december 31-re dátumozva. Egész laza napnak igérkezett. Előkotortam a fiókbol a szemüvegem.
*Rózsaszín cetli*
- Este 9, Andy, koncert nincs menekvés menni kell!
*Kék cetli*
- Succubus club , 4 óra megbeszélés , tulajváltás. Johnt megölni mert oda a szabadnapom!
Belekortyoltam a teába aztán felnyitottam a laptopom. Ideje volt elkezdeni a napot.
Belekortyoltam a teába aztán felnyitottam a laptopom. Ideje volt elkezdeni a napot.
Az e-mail amit vártam természetesen sehol sem volt. Újra a fiókba nyúltam és kivettem a sötétkék könyvem. Elkezdtem keresgélni a bárok jegyzéke között. Bármily meglepő a "Succubus "-t az "s" betűnél találtam meg. Az alaprajzok még mindig okoztak nehézségeket . De ezt is sikerült értelmeznem mire rájöttem, hogy fejjel lefelé tartom. Nagy helyiség volt és rémlett is valami, hogy jártam már ott. Belekezdtem a számolásba . Mekkora a hely forgalma. Mivel foglalkozunk ott, hány alkalmazott van. A statisztikák persze jók voltak viszonylag. Csak egy kis bár volt a közelében. Ennek a vezetőjével kell az este tárgyalnom . Már 6 óra lehetett mire átnéztem a papírokat . Az e-mail még mindig nem érkezett meg ami a "konkurens" bár adatait írta volna le. Csináltam egy kávét és újra frissítettem a bejövőket . Még mindig semmi. Előszedtem a telóm és tárcsáztam johnt .
- Ha még egyszer kinyomod esküszöm az istenre, hogy kifilézlek- motyogtam mikor harmadjára sípolt le a készülék.
- Remélem fontos! Mondd ki vagy. - morgott a vonal túlvégén.
- Az, aki egy köröméreszelővel vágja át a torkod . Estére ígérted az infókat.- válaszoltam neki vidáman.
- Tudod hány óra- ébredt fel végre.
- Igen, 10 óra múlva kell beszélnem valakivel akit nem ismerek valamiről amiről semmit nem tudok.
- Hát jó. 5 perc és küldöm. - adta meg magát.
- Várom. - tettem le elégedetten a telefont.
- Ha még egyszer kinyomod esküszöm az istenre, hogy kifilézlek- motyogtam mikor harmadjára sípolt le a készülék.
- Remélem fontos! Mondd ki vagy. - morgott a vonal túlvégén.
- Az, aki egy köröméreszelővel vágja át a torkod . Estére ígérted az infókat.- válaszoltam neki vidáman.
- Tudod hány óra- ébredt fel végre.
- Igen, 10 óra múlva kell beszélnem valakivel akit nem ismerek valamiről amiről semmit nem tudok.
- Hát jó. 5 perc és küldöm. - adta meg magát.
- Várom. - tettem le elégedetten a telefont.
2015. április 2., csütörtök
100. Rész
Sziasztok! Végre van időm. Tudom kértétek folytassam, de sajnos úgy alakultak a dolgaim, hogy egyáltalán nem lesz időm foglalkozni a bloggal. Nem örülök, hogy abba kell hagynom, de úgy érzem az lesz a legjobb, ha most szépen lezárom a történetet. Köszönöm mindenkinek aki eddig olvasta. A New Day-re sem fog több rész felkerülni. Pusziii! Hiányozni fogtok!
~Brianna Black
Egy kis zene a rész hangulatához : https://www.youtube.com/watch?v=URblbwlpnLc
"Máris megtörtént?" Visszhangoztak a fejemben az ügyvéd szavai. Otthon ültem az ágyamon. Kipakoltam a dobozt, A levél, ami igazából csak egy hivatalos irat. A szerződések és egy bankkártya. Hidegebbek mint a pisztoly csöve. Egy régi Colt. Együtt szereztük, a párja eddig mindig nálam volt, bár csak ritkán lőttem. A kocsikulcsa, és még egy rakat kulcs. A különböző bárjaihoz, lakásokhoz és gyártelepekre. Fényképek. Egy fényképünket sem tartottam meg. Neki rengeteg volt. Könnyek szúrták a szemem. A naplóból is kilógott néhány sarka.
Még nem mertem kinyitni. Fekete bőr kötéses nagyméretű könyv volt. Puha fedelén végig simítottam és lassan magam elé húztam. A gondolataim elképesztő sebességgel cikáztak. "Mióta vezethette? Miket írhatott le? Egyáltalán miről? Milyen kérdésekre adhatva választ?" Remegett a kezem ahogy lassan kinyitottam.
Rögtön egy fénykép nézett vissza rám. " Miért hagytál itt? " sikította a kérdést a lelkem. Lapoztam. Mikor a levelet olvastam fel sem tűnt, milyen szép is az írása. Szigorú, szálkás betűi az egész lapot behálózták. Nem sokkal az előtt kezdte el írni, hogy visszajött a városba. Elmeséli az időszakot, milyen volt neki, mikor még együtt voltunk. Mintha késeket szúrtak volna sorban a szívembe. Éreztem ahogy ketté hasad és meghal bennem valami. Egy részem követte Őt a távolba. A lelkem utána halt. A börtönről is írt. Végig értem aggódott. Aztán mikor kómába kerültem, miután újra megtaláltuk egymást, a poklot élte át. Akárcsak én miközben olvastam.
Nem bírtam tovább. Összecsaptam és a mellkasomhoz szorítva a naplót magzatpózba kuporodtam az ágyon. Egész picire próbáltam összehúzni magam és közben némán folytak a könnyeim. Mindenem fájt. Úgy éreztem elhagy az élet.
Egy kórházi ágyon ébredtem. Csak tompán éreztem a testem. Kissé remegtem a fájdalomtól amikor felültem. Aztán felismertem a mellettem gubbasztó alakot. Drake volt. A kis szekrényen kinyitva a doboz. Benne a levél, a fényképek, ő pedig a naplót írta. Nem is gondolkoztam. Az arcára tettem a kezem. Kissé meglepődött. Olyan elmélyülten írt, hogy nem vette észre mikor felébredtem. Nem hagytam neki több reakcióidőt csak megcsókoltam . Mikor elhúzódott szomorúan mosolygott.
- Ne haragudj rám! - simított végig a karomon. Az egyik atlétám volt rajtam. " Mit keresek egy kórházi agyban? A saját ruhámban és bakancsban? " Nem állt össze a kép.
- Álmodok - suttogtam és megszorítottam a kezét. Furcsa volt. Az emberek általában nem tudják, hogy álmodnak . A szívem újra darabokra tört.
- Ne sírj! - könyörgött, miközben a naplót a dobozba zárta és átült az ágyam szélére.
- Sajnálom" - bújtam ösztönösen az ölébe.
- Mit Kincsem? Kérlek ne sírj már! - törölgette a könnyeim.
- Nem akartalak elveszíteni, de ellöktelek magamtól és most... -elakadt a szavam. Az arcom a nyakához nyomtam. Még az illatát is éreztem. Az egész annyira különös volt.
- Itt mindig veled leszek! - Ölelt át szorosabban - Vigyázok rád megígértem. Csak olvass. - Értetlenül néztem rá. Megérintette az állam és amint az ajkaink összeértek kinyílt a szemem.
Hideg volt. Az ágyamon feküdtem a naplót ölelve és folytak a könnyeim.
~Brianna Black
Egy kis zene a rész hangulatához : https://www.youtube.com/watch?v=URblbwlpnLc
"Máris megtörtént?" Visszhangoztak a fejemben az ügyvéd szavai. Otthon ültem az ágyamon. Kipakoltam a dobozt, A levél, ami igazából csak egy hivatalos irat. A szerződések és egy bankkártya. Hidegebbek mint a pisztoly csöve. Egy régi Colt. Együtt szereztük, a párja eddig mindig nálam volt, bár csak ritkán lőttem. A kocsikulcsa, és még egy rakat kulcs. A különböző bárjaihoz, lakásokhoz és gyártelepekre. Fényképek. Egy fényképünket sem tartottam meg. Neki rengeteg volt. Könnyek szúrták a szemem. A naplóból is kilógott néhány sarka.
Még nem mertem kinyitni. Fekete bőr kötéses nagyméretű könyv volt. Puha fedelén végig simítottam és lassan magam elé húztam. A gondolataim elképesztő sebességgel cikáztak. "Mióta vezethette? Miket írhatott le? Egyáltalán miről? Milyen kérdésekre adhatva választ?" Remegett a kezem ahogy lassan kinyitottam.
Rögtön egy fénykép nézett vissza rám. " Miért hagytál itt? " sikította a kérdést a lelkem. Lapoztam. Mikor a levelet olvastam fel sem tűnt, milyen szép is az írása. Szigorú, szálkás betűi az egész lapot behálózták. Nem sokkal az előtt kezdte el írni, hogy visszajött a városba. Elmeséli az időszakot, milyen volt neki, mikor még együtt voltunk. Mintha késeket szúrtak volna sorban a szívembe. Éreztem ahogy ketté hasad és meghal bennem valami. Egy részem követte Őt a távolba. A lelkem utána halt. A börtönről is írt. Végig értem aggódott. Aztán mikor kómába kerültem, miután újra megtaláltuk egymást, a poklot élte át. Akárcsak én miközben olvastam.
Nem bírtam tovább. Összecsaptam és a mellkasomhoz szorítva a naplót magzatpózba kuporodtam az ágyon. Egész picire próbáltam összehúzni magam és közben némán folytak a könnyeim. Mindenem fájt. Úgy éreztem elhagy az élet.
Egy kórházi ágyon ébredtem. Csak tompán éreztem a testem. Kissé remegtem a fájdalomtól amikor felültem. Aztán felismertem a mellettem gubbasztó alakot. Drake volt. A kis szekrényen kinyitva a doboz. Benne a levél, a fényképek, ő pedig a naplót írta. Nem is gondolkoztam. Az arcára tettem a kezem. Kissé meglepődött. Olyan elmélyülten írt, hogy nem vette észre mikor felébredtem. Nem hagytam neki több reakcióidőt csak megcsókoltam . Mikor elhúzódott szomorúan mosolygott.
- Ne haragudj rám! - simított végig a karomon. Az egyik atlétám volt rajtam. " Mit keresek egy kórházi agyban? A saját ruhámban és bakancsban? " Nem állt össze a kép.
- Álmodok - suttogtam és megszorítottam a kezét. Furcsa volt. Az emberek általában nem tudják, hogy álmodnak . A szívem újra darabokra tört.
- Ne sírj! - könyörgött, miközben a naplót a dobozba zárta és átült az ágyam szélére.
- Sajnálom" - bújtam ösztönösen az ölébe.
- Mit Kincsem? Kérlek ne sírj már! - törölgette a könnyeim.
- Nem akartalak elveszíteni, de ellöktelek magamtól és most... -elakadt a szavam. Az arcom a nyakához nyomtam. Még az illatát is éreztem. Az egész annyira különös volt.
- Itt mindig veled leszek! - Ölelt át szorosabban - Vigyázok rád megígértem. Csak olvass. - Értetlenül néztem rá. Megérintette az állam és amint az ajkaink összeértek kinyílt a szemem.
Hideg volt. Az ágyamon feküdtem a naplót ölelve és folytak a könnyeim.
2015. március 27., péntek
99. Rész "Válassz, én vigyázok rád!"
Sziasztok! Tudom nem mostanra ígértem a részt de sajnos nem tudtam géphez jutni, csak most szóval nem is szövegelek inkább csak kérdezek. Dilemma előtt állok, amit ennek a résznek a végén megértetek. Az egyik verzió, hogy lezárjam a most a következő résszel, vagy pedig a mostani eseményekkel folytassam tovább a történetet.
És egy kis hangulatzene, inkább a szövege az ami elárulja miért éreztem a részhez valónak, szóval magyar felirattal csodás képekkel: https://www.youtube.com/watch?v=6IHf1KTwruE Jó olvasást! Pusziii :* <3
~ Brianna
A kis ezüstlánc égette a bőröm miközben Drake levelét olvastam. Az apró szitakötő súlya nyomta amúgy is szorító mellkasomat.
Drága Briannám!
Ha John átadta a dobozt akkor ideje elmondanom neked néhány dolgot. Akár kómába kerültem, akár meghaltam, bocsáss meg! Ne haragudj amiért nem lehettem melletted és a teherért amit a nyakadba készülök tenni. Annyira sajnálom, hogy nem lehettem ott mikor felébredsz, hogy nem foghattam a kezed. De ezért az egy dologért boldog vagyok. Ha most olvasod ezt, az azt jelenti, hogy Te jól vagy. Annyi mindent el akartam neked mondani. Már a baleset előtt is, de mióta kómában vagy érzem, hogy fogy az időm. Reménykedtem, hogy még egyszer beszélhetünk, hogy tarthatlak még a karjaimban. Hogy megadhatom neked azt a biztonságot amit most el akarnak venni tőled. Ezért jöttem vissza, de mivel a saját dolgaim kiterjesztettem, hogy megvédhesselek, csak még nagyobb bajt hoztam rád. Nagyon komoly dolgok zajlanak. Te voltál a pont amivel engem meg tudtak sebezni, most pedig már másoknak is megoldást jelenthetsz. Megtaláltuk aki a baleseted okozta. A rendőrség még keresi, de sajnos soha nem fogja elérni. Olyan emberek bérelték fel akiknek kiterjedtebb a hatalma. Hála Isten az orvosaid megbízhatóak, de ha erre képesek voltak. Bele sem akarok gondolni. Az utca mindig is veszélyes volt, te tudod a legjobban. Kijutottál a pokolból, de most miattam és Purdy miatt visszarántott a mocsok. A rendszer összetett. Mi csak kishalak vagyunk az egyensúlyra kényes cápák közt. Mikor terjeszkedtem ezt felborítottam, viszont Purdy főnökeinek így sem lett volna szabad szembeszállnia velem. A baleseted figyelmeztetés volt mindkettőnknek. Én nem fogok visszalépni. Bebiztosítottam mindent és elrendeztem a dolgokat. Elkészült két szerződés. Az egyikkel mindent rád hagyok. Az összes bárt, az egész komplexumot. Az embereim is hajlandóak melletted maradni és hallgatni rád. Nem kell félned, nem lehet gondod. Jóváhagyattam felsőbb körökkel. Néhányak ezt akarták megakadályozni de elkéstek. Amennyiben viszont úgy döntesz lezárod a múltad is teljes biztonságban leszel. A másik szerződéssel minden jogot átruházol John-ra. Ha ezt megteszed Ő fog gondoskodni rólad, bármire is lesz szükséged, valamint kapsz egy bankkártyát, hogy egy ideig ne kelljen semmiben hiányt szenvedned, ha vele is megszakítod a kapcsolatot. Van egy ügyvédem aki megkapta ezt a levelet mint végrendeletem így tisztán jogilag is támadhatatlan lettél Hozzá fordulhatsz a kérdéseiddel. Ha tőlem szeretnél kérdezni, talán a napló is válaszol.
Akár a pokolba jutottam, akár a mennybe, tudd szerelmem, innen vigyázok rád!
Drake
Hát ez volt James Alan Drake búcsúlevele. Egy sor rettenetes tény. Megérintettem a medált amit ő hagyott rám és közben a doboz tartalmát bámultam. A hamuban térdeltem és döntenem kellett az egész elkövetkező életemről.
- Szeretnél menni? Érintette meg a vállam gyengéden John mire összerezzentem.
- Ha elfogadom abba kell hagynom a munkát? És Dannyék? - kérdeztem kissé elveszve. Úgy éreztem nem engedhetem él mindazt ami egykor a közös életünk volt . Egyszer már elhagytam Őt és nem kérhetem többé a bocsánatát, nem mondhatom el neki, mit érzek.
- Csak ha te úgy döntesz. Ha belevágsz én segíteni fogok. A mostani életed rajta d műlik, hogy változik e.
- Az első szerződést aláírom! Határoztam el magam. John arcán hatalmas, diadalmas mosoly terült szét.
- Ahogy akarja Asszonyom! - hajolt meg előttem kissé. - Most azonnal elmehetünk az ügyvédhez. Aláírsz és kész.
És egy kis hangulatzene, inkább a szövege az ami elárulja miért éreztem a részhez valónak, szóval magyar felirattal csodás képekkel: https://www.youtube.com/watch?v=6IHf1KTwruE Jó olvasást! Pusziii :* <3
~ Brianna
A kis ezüstlánc égette a bőröm miközben Drake levelét olvastam. Az apró szitakötő súlya nyomta amúgy is szorító mellkasomat.
Drága Briannám!
Ha John átadta a dobozt akkor ideje elmondanom neked néhány dolgot. Akár kómába kerültem, akár meghaltam, bocsáss meg! Ne haragudj amiért nem lehettem melletted és a teherért amit a nyakadba készülök tenni. Annyira sajnálom, hogy nem lehettem ott mikor felébredsz, hogy nem foghattam a kezed. De ezért az egy dologért boldog vagyok. Ha most olvasod ezt, az azt jelenti, hogy Te jól vagy. Annyi mindent el akartam neked mondani. Már a baleset előtt is, de mióta kómában vagy érzem, hogy fogy az időm. Reménykedtem, hogy még egyszer beszélhetünk, hogy tarthatlak még a karjaimban. Hogy megadhatom neked azt a biztonságot amit most el akarnak venni tőled. Ezért jöttem vissza, de mivel a saját dolgaim kiterjesztettem, hogy megvédhesselek, csak még nagyobb bajt hoztam rád. Nagyon komoly dolgok zajlanak. Te voltál a pont amivel engem meg tudtak sebezni, most pedig már másoknak is megoldást jelenthetsz. Megtaláltuk aki a baleseted okozta. A rendőrség még keresi, de sajnos soha nem fogja elérni. Olyan emberek bérelték fel akiknek kiterjedtebb a hatalma. Hála Isten az orvosaid megbízhatóak, de ha erre képesek voltak. Bele sem akarok gondolni. Az utca mindig is veszélyes volt, te tudod a legjobban. Kijutottál a pokolból, de most miattam és Purdy miatt visszarántott a mocsok. A rendszer összetett. Mi csak kishalak vagyunk az egyensúlyra kényes cápák közt. Mikor terjeszkedtem ezt felborítottam, viszont Purdy főnökeinek így sem lett volna szabad szembeszállnia velem. A baleseted figyelmeztetés volt mindkettőnknek. Én nem fogok visszalépni. Bebiztosítottam mindent és elrendeztem a dolgokat. Elkészült két szerződés. Az egyikkel mindent rád hagyok. Az összes bárt, az egész komplexumot. Az embereim is hajlandóak melletted maradni és hallgatni rád. Nem kell félned, nem lehet gondod. Jóváhagyattam felsőbb körökkel. Néhányak ezt akarták megakadályozni de elkéstek. Amennyiben viszont úgy döntesz lezárod a múltad is teljes biztonságban leszel. A másik szerződéssel minden jogot átruházol John-ra. Ha ezt megteszed Ő fog gondoskodni rólad, bármire is lesz szükséged, valamint kapsz egy bankkártyát, hogy egy ideig ne kelljen semmiben hiányt szenvedned, ha vele is megszakítod a kapcsolatot. Van egy ügyvédem aki megkapta ezt a levelet mint végrendeletem így tisztán jogilag is támadhatatlan lettél Hozzá fordulhatsz a kérdéseiddel. Ha tőlem szeretnél kérdezni, talán a napló is válaszol.
Akár a pokolba jutottam, akár a mennybe, tudd szerelmem, innen vigyázok rád!
Drake
Hát ez volt James Alan Drake búcsúlevele. Egy sor rettenetes tény. Megérintettem a medált amit ő hagyott rám és közben a doboz tartalmát bámultam. A hamuban térdeltem és döntenem kellett az egész elkövetkező életemről.
- Szeretnél menni? Érintette meg a vállam gyengéden John mire összerezzentem.
- Ha elfogadom abba kell hagynom a munkát? És Dannyék? - kérdeztem kissé elveszve. Úgy éreztem nem engedhetem él mindazt ami egykor a közös életünk volt . Egyszer már elhagytam Őt és nem kérhetem többé a bocsánatát, nem mondhatom el neki, mit érzek.
- Csak ha te úgy döntesz. Ha belevágsz én segíteni fogok. A mostani életed rajta d műlik, hogy változik e.
- Az első szerződést aláírom! Határoztam el magam. John arcán hatalmas, diadalmas mosoly terült szét.
- Ahogy akarja Asszonyom! - hajolt meg előttem kissé. - Most azonnal elmehetünk az ügyvédhez. Aláírsz és kész.
2015. február 11., szerda
98. Rész "Búcsú"
Sziasztok. Már hiába tudtam mit akarok csinálni drága szereplőgárdámmal, nem kaptam gépet. Mivel a LOL megint úgy döntött h patchelni akar ( a nehézség állna bele) úgy döntötttem most megpróbálom végre összerakni nektek a részt! Jó olvasást! Puszii
~ Brianna
- Nyitom!- álltam fel abban a percben a csengő hangjára amikor Danny letette a telefont.
- Részvétem! - Ölelt át azonnal John. - Ez gyors volt. - mosolyodtam el kissé. - Köszönöm.
- Maradjunk csajszi, vagy most ne? - lépett mögém Danny.
- Menjetek csak! - Most szeretnék... - nem találtam a szavakat.
- Bármi van, hívj azonnal! - ölelt meg Danny. Megértette min megyek keresztül. a többiek is sorban elköszöntek és mindenki a lelkemre kötötte, hogy bármikor felhívhatom.
- A baleset helyszínére akarsz menni ugye? - nézett rám szomorúan John. Még mindig az ajtóban álltunk. Kezdtem fázni így a fogashoz nyúltam a kabátomért.
- Ha nem okozok vele gondot.
- Jogod van, hozzá, hogy odamehess. Vannak dolgok amiket tudnod kell. - a tekintete fájdalommal volt tele. Sok megbeszélni valónk volt. Beültünk a kocsijába.
Egyikőnk sem törte meg a csendet amíg oda nem értünk. Korom, kopár falak, berogyott tető. Egy romhalmaz volt előttünk. Felismerhetetlen volt az épület. A rendőrségi szalagokkal gondosan körbevett terület maga volt a pusztulás. Nem is gondolkoztam. Szinte éreztem Drake jelenlétét. Egyenesen a romok közé indultam. A törmelékkupacokon egyensúlyoztam. Átbújtam egy gerenda maradványai alatt. John az egykori bejáratnál megállt. Én az épület túlvége felé haladtam. Mindent hamu fedett. Közben az emlékek rohamoztak. Drake ahogy rám mosolyog. Az a sunyi szempár amikor először belenéztem. Minden emlék amit addig elnyomtam. Az addigi életem aminek ő mindig része volt. Kerestem az embert akinek köszönhettem, hogy az lettem aki. Lerogytam egy beszakadt tetődarab mellé. Némán térdeltem a koszban és csak néztem a hamut. Végre elköszönhettem tőle. Ennyit hagyott hátra. Már nincs többé ami hozzá kössön. már nem volt ő sem. Nem tudtam sírni. Ekkor valaki mögém lépett.
- Ezt neked hagyta itt. - tartott elém John egy kis fa dobozt. Gyönyörű volt. Feketére festették. elképesztő mintákat véstek az anyagba. Indákat, virágokat. A tetejére pedig egy szitakötőt.
- Nem véletlen baleset volt. - Jöttem rá miközben kinyitottam.
- Számított rá már egy ideje. - Telepedett le mellém a koszba. - De szerintem mindent megmagyaráz. - mutatott a doboz tartalmára. Egy levél volt benne. Egy napló és a medálja amit tőlem kapott. Azonnal a nyakamba akasztottam, majd a levélért nyúltam.
Drake búcsúlevele volt a kezemben.
~ Brianna
- Nyitom!- álltam fel abban a percben a csengő hangjára amikor Danny letette a telefont.
- Részvétem! - Ölelt át azonnal John. - Ez gyors volt. - mosolyodtam el kissé. - Köszönöm.
- Maradjunk csajszi, vagy most ne? - lépett mögém Danny.
- Menjetek csak! - Most szeretnék... - nem találtam a szavakat.
- Bármi van, hívj azonnal! - ölelt meg Danny. Megértette min megyek keresztül. a többiek is sorban elköszöntek és mindenki a lelkemre kötötte, hogy bármikor felhívhatom.
- A baleset helyszínére akarsz menni ugye? - nézett rám szomorúan John. Még mindig az ajtóban álltunk. Kezdtem fázni így a fogashoz nyúltam a kabátomért.
- Ha nem okozok vele gondot.
- Jogod van, hozzá, hogy odamehess. Vannak dolgok amiket tudnod kell. - a tekintete fájdalommal volt tele. Sok megbeszélni valónk volt. Beültünk a kocsijába.
Egyikőnk sem törte meg a csendet amíg oda nem értünk. Korom, kopár falak, berogyott tető. Egy romhalmaz volt előttünk. Felismerhetetlen volt az épület. A rendőrségi szalagokkal gondosan körbevett terület maga volt a pusztulás. Nem is gondolkoztam. Szinte éreztem Drake jelenlétét. Egyenesen a romok közé indultam. A törmelékkupacokon egyensúlyoztam. Átbújtam egy gerenda maradványai alatt. John az egykori bejáratnál megállt. Én az épület túlvége felé haladtam. Mindent hamu fedett. Közben az emlékek rohamoztak. Drake ahogy rám mosolyog. Az a sunyi szempár amikor először belenéztem. Minden emlék amit addig elnyomtam. Az addigi életem aminek ő mindig része volt. Kerestem az embert akinek köszönhettem, hogy az lettem aki. Lerogytam egy beszakadt tetődarab mellé. Némán térdeltem a koszban és csak néztem a hamut. Végre elköszönhettem tőle. Ennyit hagyott hátra. Már nincs többé ami hozzá kössön. már nem volt ő sem. Nem tudtam sírni. Ekkor valaki mögém lépett.
- Ezt neked hagyta itt. - tartott elém John egy kis fa dobozt. Gyönyörű volt. Feketére festették. elképesztő mintákat véstek az anyagba. Indákat, virágokat. A tetejére pedig egy szitakötőt.
- Nem véletlen baleset volt. - Jöttem rá miközben kinyitottam.
- Számított rá már egy ideje. - Telepedett le mellém a koszba. - De szerintem mindent megmagyaráz. - mutatott a doboz tartalmára. Egy levél volt benne. Egy napló és a medálja amit tőlem kapott. Azonnal a nyakamba akasztottam, majd a levélért nyúltam.
Drake búcsúlevele volt a kezemben.
2015. január 29., csütörtök
97. Rész "Sajnálom"
Sziasztok! Megint itt vagyok de nem is írom sokáig a bevezetőt mert elfelejtem amit a történethez akartam. Pusziiii!
~Brianna
Danny az orvosra pillantott aki csendben bólintott.
- Annyira sajnálom. - Tette a kezét újra az arcomra - A babát nem tudták megmenteni.
Lassan húztam a hasamra a kezem. Alig tudtam meg, és már el is veszítettem. Túl estem azon a határon, hogy fájdalmat tudjak érezni. Egyszerűen üres voltam.
- Ashley és a többiek? Egyáltalán mióta vagyok már itt? - Egyre tisztább volt körülöttem minden. Teljesen magamhoz tértem.
- Ashley-t pszichiáter kezeli. Teljesen bekattant a baleseted után. Már két hónapja.
Danny nem tágított mellőlem. Folyamatosan bent volt nálam. Jóformán csak fürdeni járt haza. A próbákra se ment. A srácok néha bejöttek hozzá a kórházba, hogy beszéljenek vele a banda haladásáról. Én nem láthattam őket. Újabb egy hónap telt el mire hazaengedtek. Addig csak Dannyvel voltam hajlandó beszélni, meg persze az orvosokkal. Rám szabadítottak egy pszichiátert is. Persze rendes kislány voltam szépen beszélgettem vele így ő sem látta már okát, hogy tovább tartsanak bent. Igaz a lelkemre kötötték, hogy minden kezelésen jelenjek meg.
Ash állapota is javulni kezdett állítólag, miután elmondták neki, hogy felébredtem és gyógyulok. Nem akartam őt látni. Féltem. Nem tudtam mit kezdenék a találkozásunkkal. Ő sem keresett. Pedig már látogathatott volna. Valószínűleg ugyan azt érezte mint én.
- Üdv itthon Cicus! - Ölelt meg Dylan mikor Dannyvel beléptünk a nappaliba. Az oldalán Cassy mosolygott rám biztatóan. Ash kivételével mindkét banda teljes legénysége jelen volt.
- Már nekik is hiányoztál ám! - állt elém Jorel a cicáimmal.
- Köszönöm! - "ugrottam" neki is a nyakába. Az ugrás erős kifejezés mert teljesen le voltam lassulva. - Jack! Jane! Hogy vagytok Babácskáim? - szeretgettem meg a két kicsikémet. A cicák boldogan hízelegve bújtak hozzám.
Kissé mindenki feszélyezve érezte magát. A többiek örültek nekem én viszont már nem éreztem ugyan annak akivel legutóbb ültek a nappalimban. Gyászoltam a kisbabát aki nem születhetett meg. Az apját akit már rég elveszítettem és Drake-et. Drake mellettem volt mielőtt az történt. Vigyázott rám. Mindig is szeretett és ezt csak akkor hittem el neki. Bármit megadtam volna azért, hogy újra beszéljek vele. Rettenetesen hiányzott. A temetésén sem lehettem ott. Bár csak egy jelképes szertartás volt mivel porrá égett a balesetben. Úgy éreztem el kell búcsúznom tőle, de a sírjához hiába mentem volna, bár Danny azt mondta, néhány személyes tárgyat temettek a koporsójába. Szerinte John még az egyik pisztolyát is becsempészte.
- John! - szólaltam meg váratlanul mikor már legalább 5 perce csendben ültünk.
- Mit szeretnél? - Engedett el Danny aki addig engem ölelt és értetlenül nézett rám.
- Beszélnem kell John-al. - próbáltam megfelelő magyarázatot találni de nem ment.
- Felhívom Claudiát. - vágta rá egyből és már telefonált is.
~Brianna
Danny az orvosra pillantott aki csendben bólintott.
- Annyira sajnálom. - Tette a kezét újra az arcomra - A babát nem tudták megmenteni.
Lassan húztam a hasamra a kezem. Alig tudtam meg, és már el is veszítettem. Túl estem azon a határon, hogy fájdalmat tudjak érezni. Egyszerűen üres voltam.
- Ashley és a többiek? Egyáltalán mióta vagyok már itt? - Egyre tisztább volt körülöttem minden. Teljesen magamhoz tértem.
- Ashley-t pszichiáter kezeli. Teljesen bekattant a baleseted után. Már két hónapja.
Danny nem tágított mellőlem. Folyamatosan bent volt nálam. Jóformán csak fürdeni járt haza. A próbákra se ment. A srácok néha bejöttek hozzá a kórházba, hogy beszéljenek vele a banda haladásáról. Én nem láthattam őket. Újabb egy hónap telt el mire hazaengedtek. Addig csak Dannyvel voltam hajlandó beszélni, meg persze az orvosokkal. Rám szabadítottak egy pszichiátert is. Persze rendes kislány voltam szépen beszélgettem vele így ő sem látta már okát, hogy tovább tartsanak bent. Igaz a lelkemre kötötték, hogy minden kezelésen jelenjek meg.
Ash állapota is javulni kezdett állítólag, miután elmondták neki, hogy felébredtem és gyógyulok. Nem akartam őt látni. Féltem. Nem tudtam mit kezdenék a találkozásunkkal. Ő sem keresett. Pedig már látogathatott volna. Valószínűleg ugyan azt érezte mint én.
- Üdv itthon Cicus! - Ölelt meg Dylan mikor Dannyvel beléptünk a nappaliba. Az oldalán Cassy mosolygott rám biztatóan. Ash kivételével mindkét banda teljes legénysége jelen volt.
- Már nekik is hiányoztál ám! - állt elém Jorel a cicáimmal.
- Köszönöm! - "ugrottam" neki is a nyakába. Az ugrás erős kifejezés mert teljesen le voltam lassulva. - Jack! Jane! Hogy vagytok Babácskáim? - szeretgettem meg a két kicsikémet. A cicák boldogan hízelegve bújtak hozzám.
Kissé mindenki feszélyezve érezte magát. A többiek örültek nekem én viszont már nem éreztem ugyan annak akivel legutóbb ültek a nappalimban. Gyászoltam a kisbabát aki nem születhetett meg. Az apját akit már rég elveszítettem és Drake-et. Drake mellettem volt mielőtt az történt. Vigyázott rám. Mindig is szeretett és ezt csak akkor hittem el neki. Bármit megadtam volna azért, hogy újra beszéljek vele. Rettenetesen hiányzott. A temetésén sem lehettem ott. Bár csak egy jelképes szertartás volt mivel porrá égett a balesetben. Úgy éreztem el kell búcsúznom tőle, de a sírjához hiába mentem volna, bár Danny azt mondta, néhány személyes tárgyat temettek a koporsójába. Szerinte John még az egyik pisztolyát is becsempészte.
- John! - szólaltam meg váratlanul mikor már legalább 5 perce csendben ültünk.
- Mit szeretnél? - Engedett el Danny aki addig engem ölelt és értetlenül nézett rám.
- Beszélnem kell John-al. - próbáltam megfelelő magyarázatot találni de nem ment.
- Felhívom Claudiát. - vágta rá egyből és már telefonált is.
2015. január 27., kedd
96. Rész "Nem lehet"
Sziasztok! Tudom hatalmas kihagyással jelentkezem ismét de akadt egy kis válságom. Vagy egy fél füzetet írtam tele különféle novellákkal de ehhez egyszerűen nem akart megszületni a folytatás. Nos, még mindig nem tudom mi lesz de megpróbálom elkezdeni hátha egy picit alakul valami. Pusziiii
~Brianna
- Nem lehet. Suttogta elképedve. Nem tudtam olvasni az arcáról. - Ez nem lehet - Ismételte meg újra és rám nézett. Egyszerre sütött a tekintetéből a bánat és az öröm, a fájdalom, a félelem és a remény. - Ugye nem akarod.... tudod....? - Szinte könyörögtek a szemei.
- Meg fogom tartani. Akár része leszel az életének, akár nem. - Jelentettem ki határozottan. Igazán nem tudtam akarom-e, hogy Ashley a gyermekem életének a része lenne. Az az ember aki velem szemben állt nem tudtam kicsoda. Viszont az apja volt és ez ellen nem tehettem.
- Nem veheted el tőlem. Ha téged el is veszítettelek, Ő hozzám is tartozik. - Nézett ismét a hasamra majd a szemembe. Farkasszemet néztünk. Próbáltunk olvasni a másikban. Én teljesen össze voltam zavarodva de dacosan tekintettem az arcára. Tanácstalan volt. Gondolkodott Ő is. Próbáltuk eldönteni hányadán is állunk épp egymással. Nem tudtuk igazán, mit is jelenthet számunkra ez az új helyzet.
- Nem veszem el. - Törtem meg a csendet. - Megérdemel egy esélyt, hogy legyen apja - gyenge volt a hangom, csak suttogni tudtam. - Viszont ha nem az apja leszel, ha veszélybe sodrod, nem látod többet. Nem fogom engedni senkinek, hogy őt bántsa. Még neked sem! - Próbáltam határozottságot erőltetni a hangomba. Meglepődtem magamon hirtelen mennyire határozottnak és erősnek tudtam tűnni. - Viszont ha úgy érzed, nem bírsz felelősségteljes lenni, ezt a beszélgetést akár el is felejtheted, mert garantálom, hogy soha nem fogod látni.
Egy pillanatra megmerevedtek az izmai. Mérlegelte a szavaimat. Állta a tekintetem és bármelyik pillanatban ugrásra kész volt.
- Szeretlek - mindössze ennyit mondott. Egyszerűen nem tudtam hogyan reagáljak. Teljesen összezavarodtam. Csupán egy másodperc műve volt, csak annyira volt szüksége, hogy meglássa a bizonytalanságom. Hozzám hajolt és az ajkai az enyémeket súrolták. Nem követelőzött, nem támadott le. Várta, hogy kezdeményezzek ha akarok, de megadta a lehetőséget, hogy elhúzódjak.
Nem tettem. Egy centit se mozdultam. Az összes porcikám acéllá változott. Lassan a karjai körülfontak. Meleg és megnyugtató ölelés volt. Már szinte meghitt. Még mindig várakozott. Aztán ahogy a szemébe néztem emlékezni kezdtem. Az ellenségeskedéseire, aztán, hogy mégis szeretett. Arra, hogy eltűnt, hazudott. Liára. Megcsalt. Megfenyegetett. Elhúzódtam.
- Ő összeköt minket, de már nem tudjuk helyrehozni. - Sóhajtottam lemondóan - Szeretlek Ashley. Halkan mondtam, alig hallhatóan, de tudtam, ő ezt szavak nélkül is tudná. Teljesen összezavarodtam. - Mennem kell! - engedett felállni. Kinyitotta nekem az ajtót. Egészen a kocsiig kísért. Beszálltam és elhajtottam. Az utolsó emlékem egy fehér villanás.
Valami pittyogott. Nem tudtam kinyitni a szemeim. Egyenletesen szólalt meg a hang. Ütemesen. Még félig aludtam. Nem is akartam felébredni, de egyre idegesítőbbé vált. Az ütemet ismertem. Megpróbáltam felismerni. Mint a szívdobogás. "De mi ez?" Erőt vettem magamon. Megpróbáltam felébredni. Nem tudtam. Be voltam zárva a sötétségbe egyedül. Füleltem. Hátha még valamit érzékelek. Bármit ami körülöttem van. Melegség. A bal kezemben. Egy érintés. Annyiszor éreztem már. Ismertem. Lassan tértek vissza az érzékszerveim. Az ismerős parfüm illata és virágok. Rózsák, a kedvenceim. Majd egy hang. Ha nem szólal meg is tudtam volna, hogy Danny van mellettem. Ki akartam nyitni a szemem, hogy lássam az arcát. Megmozdulni, hozzábújni, hogy biztonságban legyek. Csak szerettem volna. Vak voltam és mozdulatlan. A szavaira figyeltem. Nehezen értettem meg, de egyre tisztábban ismertem meg a hangokat. Végre a gépek nem voltak olyan idegesítőek. Talán köszönt, azt hiszem. Sokszor járt már nálam.
- El kell mondanom valamit. Mivel úgy gondoljuk itt vagy velünk és hallasz minket, ezt is el kell mondanom. - A hangja fájdalmas volt. - A többiek szerint nem kellene, de jogod van hozzá, hogy tudd.
- Mondd már! - könyörögtem, de nem tudtam megszólalni.
- Jajj annyira sajnálom! - Sóhajtott és a másik kezét a arcom bal oldalára simította. A tenyere melegét is éreztem. - Drake egyik szórakozóhelye leégett hajnalban. - A pittyogás ami a pulzusom mutatta gyorsult, Danny hirtelen elhallgatott, talán a kijelzőt figyelte. Az állapotom stabil volt. - Azt mondták szerencsére senki nem tartózkodott az épületben, csak egy ember.
Éreztem ahogy a könnyeket amik legördülnek az arcomon Danny letörli.
- Drake... - suttogtam és ezúttal a hangok elhagyták ajkaimat. Lassan és vontatottan, de kimondtam a nevét. Megpróbáltam megszorítani Danny kezét. Erőtlen voltam, de a végtagjaim engedelmeskedtek. Lassan leolvadt a hideg fém ami fogva tartott. Kinyitottam a szemeim.
- Danny.... Drake... - Néztem a rémült, boldog és szomorú Dannyre.
- Nővér! Orvos! Valaki! - Kiáltott ki a kórterem ajtaján. Mozdulni akart, elindulni, de nem tudta elhúzni tőlem a kezét. Nem szorítottam, épp hogy csak megfogtam. Tudta, ha elenged újra elnyel a sötétség. Bíztam benne mégis rettegtem, hogy megteszi és akkor többet nem térek magamhoz.
Valakik bejöttek. Talán az orvos, egészen biztos. Danny-t akarták kiküldeni. Próbáltam erősebben szorítani a kezét.
- Ne... - továbbra is suttogni tudtam csak - Danny...
Éreztem, ahogy gyengéden megszorítja a kezem. A dokik is beszélni kezdtek hozzám és vizsgálgatni. Újra az éles fény. Egymással beszélnek.
- Hölgyem, meg tudja mondani, mi a neve?
- Brianna.... Black....
- Tudja mi történt magával? Emlékszik bármire is? - Megrohantak az emlékek.
- Ashley.... a ........ fény.... a baba? - kérdeztem. Miután otthagytam Ash-t csak a villanásra emlékeztem aztán a sötétség. Néha Danny hangja. Mindig mellettem lehetett. Csak őt engedték be hozzám. Nem hagyott magamra. - Danny ... - suttogtam újra a nevét és ránéztem. Csillogtak a szemei. Nem tudtam eldönteni, hogy el nem engedett könnyek vagy a képzeletem szüleményei.
~Brianna
- Nem lehet. Suttogta elképedve. Nem tudtam olvasni az arcáról. - Ez nem lehet - Ismételte meg újra és rám nézett. Egyszerre sütött a tekintetéből a bánat és az öröm, a fájdalom, a félelem és a remény. - Ugye nem akarod.... tudod....? - Szinte könyörögtek a szemei.
- Meg fogom tartani. Akár része leszel az életének, akár nem. - Jelentettem ki határozottan. Igazán nem tudtam akarom-e, hogy Ashley a gyermekem életének a része lenne. Az az ember aki velem szemben állt nem tudtam kicsoda. Viszont az apja volt és ez ellen nem tehettem.
- Nem veheted el tőlem. Ha téged el is veszítettelek, Ő hozzám is tartozik. - Nézett ismét a hasamra majd a szemembe. Farkasszemet néztünk. Próbáltunk olvasni a másikban. Én teljesen össze voltam zavarodva de dacosan tekintettem az arcára. Tanácstalan volt. Gondolkodott Ő is. Próbáltuk eldönteni hányadán is állunk épp egymással. Nem tudtuk igazán, mit is jelenthet számunkra ez az új helyzet.
- Nem veszem el. - Törtem meg a csendet. - Megérdemel egy esélyt, hogy legyen apja - gyenge volt a hangom, csak suttogni tudtam. - Viszont ha nem az apja leszel, ha veszélybe sodrod, nem látod többet. Nem fogom engedni senkinek, hogy őt bántsa. Még neked sem! - Próbáltam határozottságot erőltetni a hangomba. Meglepődtem magamon hirtelen mennyire határozottnak és erősnek tudtam tűnni. - Viszont ha úgy érzed, nem bírsz felelősségteljes lenni, ezt a beszélgetést akár el is felejtheted, mert garantálom, hogy soha nem fogod látni.
Egy pillanatra megmerevedtek az izmai. Mérlegelte a szavaimat. Állta a tekintetem és bármelyik pillanatban ugrásra kész volt.
- Szeretlek - mindössze ennyit mondott. Egyszerűen nem tudtam hogyan reagáljak. Teljesen összezavarodtam. Csupán egy másodperc műve volt, csak annyira volt szüksége, hogy meglássa a bizonytalanságom. Hozzám hajolt és az ajkai az enyémeket súrolták. Nem követelőzött, nem támadott le. Várta, hogy kezdeményezzek ha akarok, de megadta a lehetőséget, hogy elhúzódjak.
Nem tettem. Egy centit se mozdultam. Az összes porcikám acéllá változott. Lassan a karjai körülfontak. Meleg és megnyugtató ölelés volt. Már szinte meghitt. Még mindig várakozott. Aztán ahogy a szemébe néztem emlékezni kezdtem. Az ellenségeskedéseire, aztán, hogy mégis szeretett. Arra, hogy eltűnt, hazudott. Liára. Megcsalt. Megfenyegetett. Elhúzódtam.
- Ő összeköt minket, de már nem tudjuk helyrehozni. - Sóhajtottam lemondóan - Szeretlek Ashley. Halkan mondtam, alig hallhatóan, de tudtam, ő ezt szavak nélkül is tudná. Teljesen összezavarodtam. - Mennem kell! - engedett felállni. Kinyitotta nekem az ajtót. Egészen a kocsiig kísért. Beszálltam és elhajtottam. Az utolsó emlékem egy fehér villanás.
Valami pittyogott. Nem tudtam kinyitni a szemeim. Egyenletesen szólalt meg a hang. Ütemesen. Még félig aludtam. Nem is akartam felébredni, de egyre idegesítőbbé vált. Az ütemet ismertem. Megpróbáltam felismerni. Mint a szívdobogás. "De mi ez?" Erőt vettem magamon. Megpróbáltam felébredni. Nem tudtam. Be voltam zárva a sötétségbe egyedül. Füleltem. Hátha még valamit érzékelek. Bármit ami körülöttem van. Melegség. A bal kezemben. Egy érintés. Annyiszor éreztem már. Ismertem. Lassan tértek vissza az érzékszerveim. Az ismerős parfüm illata és virágok. Rózsák, a kedvenceim. Majd egy hang. Ha nem szólal meg is tudtam volna, hogy Danny van mellettem. Ki akartam nyitni a szemem, hogy lássam az arcát. Megmozdulni, hozzábújni, hogy biztonságban legyek. Csak szerettem volna. Vak voltam és mozdulatlan. A szavaira figyeltem. Nehezen értettem meg, de egyre tisztábban ismertem meg a hangokat. Végre a gépek nem voltak olyan idegesítőek. Talán köszönt, azt hiszem. Sokszor járt már nálam.
- El kell mondanom valamit. Mivel úgy gondoljuk itt vagy velünk és hallasz minket, ezt is el kell mondanom. - A hangja fájdalmas volt. - A többiek szerint nem kellene, de jogod van hozzá, hogy tudd.
- Mondd már! - könyörögtem, de nem tudtam megszólalni.
- Jajj annyira sajnálom! - Sóhajtott és a másik kezét a arcom bal oldalára simította. A tenyere melegét is éreztem. - Drake egyik szórakozóhelye leégett hajnalban. - A pittyogás ami a pulzusom mutatta gyorsult, Danny hirtelen elhallgatott, talán a kijelzőt figyelte. Az állapotom stabil volt. - Azt mondták szerencsére senki nem tartózkodott az épületben, csak egy ember.
Éreztem ahogy a könnyeket amik legördülnek az arcomon Danny letörli.
- Drake... - suttogtam és ezúttal a hangok elhagyták ajkaimat. Lassan és vontatottan, de kimondtam a nevét. Megpróbáltam megszorítani Danny kezét. Erőtlen voltam, de a végtagjaim engedelmeskedtek. Lassan leolvadt a hideg fém ami fogva tartott. Kinyitottam a szemeim.
- Danny.... Drake... - Néztem a rémült, boldog és szomorú Dannyre.
- Nővér! Orvos! Valaki! - Kiáltott ki a kórterem ajtaján. Mozdulni akart, elindulni, de nem tudta elhúzni tőlem a kezét. Nem szorítottam, épp hogy csak megfogtam. Tudta, ha elenged újra elnyel a sötétség. Bíztam benne mégis rettegtem, hogy megteszi és akkor többet nem térek magamhoz.
Valakik bejöttek. Talán az orvos, egészen biztos. Danny-t akarták kiküldeni. Próbáltam erősebben szorítani a kezét.
- Ne... - továbbra is suttogni tudtam csak - Danny...
Éreztem, ahogy gyengéden megszorítja a kezem. A dokik is beszélni kezdtek hozzám és vizsgálgatni. Újra az éles fény. Egymással beszélnek.
- Hölgyem, meg tudja mondani, mi a neve?
- Brianna.... Black....
- Tudja mi történt magával? Emlékszik bármire is? - Megrohantak az emlékek.
- Ashley.... a ........ fény.... a baba? - kérdeztem. Miután otthagytam Ash-t csak a villanásra emlékeztem aztán a sötétség. Néha Danny hangja. Mindig mellettem lehetett. Csak őt engedték be hozzám. Nem hagyott magamra. - Danny ... - suttogtam újra a nevét és ránéztem. Csillogtak a szemei. Nem tudtam eldönteni, hogy el nem engedett könnyek vagy a képzeletem szüleményei.
2014. december 22., hétfő
New Day Tizenegyedik Fejezet
Erről már majdnem el is felejtkeztem. Hát azt hiszem ideje folytatni. Egy pillanat keresem a jegyzeteim, hogy is hívják a főszereplőm? *Mindenki őrizze meg a pánikját, nyugalomra semmi ok.*
Végül a kis csapat elindult egy közeli gyorskajáldába. Kitti alig akart elmozdulni Balázs mellől aki viszont Anna után loholt. Klaudia néha vetett egy-egy szemrehányó pillantást barátnőjére de inkább nem szólalt meg.
- Na jó nekem elegem van! - tört ki a hiszti Kittiből. - Mióta elindultunk rám se nézel csak őt bámulod, ha neked egy ilyen emo-s picsa kell akkor legyél boldog vele! Engem többet nem látsz! - Visította az utca kellős közepén amit persze a járókelők meglepett és döbbent pillantásokkal jutalmaztak.
- Jól van. Szia! - vonta meg a vállát a fiú és tovább indult.
- Szia?! - ugrott fel az egész Zámbó családot megszégyenítő magasságba a hangja. - Hogy rendezheted le ennyivel? Te soha nem is szerettél engem! - Kezdett el látványosan bőgni amiért szegény fiú már rosszalló tekinteteket érdemelt 3 elsétáló idős nénikétől.
- Te mondtad, hogy mész. Elegem van a folytonos hisztériáidból. Én szerettelek csak épp kiölted belőlem azzal, hogy csak a pénzem kellett. De tudod mit? Mire hazaérek vidd a cuccod a lakásomból különben a konténerből szedheted össze. Ha pedig téged is ott talállak, háát hercegnő mész te is a cuccoddal együtt a szomszéd kukájába, hátha megint hasmenéses a macskája. Reméljük készít neked ki friss almot. - A hangja végig nyugodt volt. Az összes gondolat aminek hangot adott a valóságot tükrözte.
- Tudod mit? Más örülni fog, ha velem élhet! - Csapta végül hátra a haját és az ellenkező irányba indult mint egy tank.
- Hát ez csúnya volt. - Jegyezte meg együtt érzően Dia.
- Tényleg megérdemelné azt a konténernyi almot. - Sóhajtott a fiú lemondóan, de egy felemás mosoly kúszott az arcára.
- Baaazdmeeeeeeg! - kiáltotta el magát Ani és majdnem megrogyott a röhögéstől.
- Jól vagy? - rémült meg kissé Balázs, de hamarosan Klau is nevetni kezdett ő viszont még mindig nem értette mi történt a lányokkal.
- Fordulj.... már.... meg ..... te ..... dísztök! - Mutogatott Ani még mindig fulladozva.
- Imáim meghalgattatásra leltek! - nevette el magát Balázs is amikor meglátta amint két járókelő próbálja kiszedni egy szemétkupacból Kittit amibe nagy sértődöttségében gázolt bele a rózsaszín kis tűsarkújában.
- Na látod, csak kérni kell és megadatik. - Tápászkodott fel Anna végre.
Az út hátralévő részében már oldottabb volt a hangulat. Balázs egyre nyíltabban flörtölt, amivel persze továbbra is csak annak az esélyét növelte, hogy megfognak repedni a bordái Klau pedig már egyenesen gyilkos pillantásokkal nézett barátnőjére.
Miután ettek a lányok úgy döntöttek valahogy haza kéne jutniuk így elbúcsúztak és ellenkező irányba indultak.
- Amint kijutunk a levegőre rá kell gyújtanom! - kotorászott a kabátzsbében Ani miközben a metrón ültek már vagy 10 perce.
- Na szép, friss levegő és te egyből mérgeznéd magad? - Húzta fel a szemöldökét Dia. Ő jobban viselte, hogy egész nap nem gyújtott rá. Sokkal ritkábban és kevesebbet szívott mint Ani.
Mióta Petivel megtörtént az ami, a lány rengeteget füstölt és csak romlott a helyzet. Egyre többet és egyre sűrűbben. Remegve gyújtotta meg a cigarettát amikor végre már a nyílt utcán sétáltak. Pár perces út volt a lakásukig a metrómegállótól. Még nem szívta el a cigit amikor megálltak.
- Menj csak fel, én ezt elszívom. - Mosolygott Diára aki értette a célzást.
- Rendben van, de siess. - Hagyta magára Annát. Világos volt, hogy gondolkodni szeretne. A fejében ismét a káosz volt az úr.
Végül a kis csapat elindult egy közeli gyorskajáldába. Kitti alig akart elmozdulni Balázs mellől aki viszont Anna után loholt. Klaudia néha vetett egy-egy szemrehányó pillantást barátnőjére de inkább nem szólalt meg.
- Na jó nekem elegem van! - tört ki a hiszti Kittiből. - Mióta elindultunk rám se nézel csak őt bámulod, ha neked egy ilyen emo-s picsa kell akkor legyél boldog vele! Engem többet nem látsz! - Visította az utca kellős közepén amit persze a járókelők meglepett és döbbent pillantásokkal jutalmaztak.
- Jól van. Szia! - vonta meg a vállát a fiú és tovább indult.
- Szia?! - ugrott fel az egész Zámbó családot megszégyenítő magasságba a hangja. - Hogy rendezheted le ennyivel? Te soha nem is szerettél engem! - Kezdett el látványosan bőgni amiért szegény fiú már rosszalló tekinteteket érdemelt 3 elsétáló idős nénikétől.
- Te mondtad, hogy mész. Elegem van a folytonos hisztériáidból. Én szerettelek csak épp kiölted belőlem azzal, hogy csak a pénzem kellett. De tudod mit? Mire hazaérek vidd a cuccod a lakásomból különben a konténerből szedheted össze. Ha pedig téged is ott talállak, háát hercegnő mész te is a cuccoddal együtt a szomszéd kukájába, hátha megint hasmenéses a macskája. Reméljük készít neked ki friss almot. - A hangja végig nyugodt volt. Az összes gondolat aminek hangot adott a valóságot tükrözte.
- Tudod mit? Más örülni fog, ha velem élhet! - Csapta végül hátra a haját és az ellenkező irányba indult mint egy tank.
- Hát ez csúnya volt. - Jegyezte meg együtt érzően Dia.
- Tényleg megérdemelné azt a konténernyi almot. - Sóhajtott a fiú lemondóan, de egy felemás mosoly kúszott az arcára.
- Baaazdmeeeeeeg! - kiáltotta el magát Ani és majdnem megrogyott a röhögéstől.
- Jól vagy? - rémült meg kissé Balázs, de hamarosan Klau is nevetni kezdett ő viszont még mindig nem értette mi történt a lányokkal.
- Fordulj.... már.... meg ..... te ..... dísztök! - Mutogatott Ani még mindig fulladozva.
- Imáim meghalgattatásra leltek! - nevette el magát Balázs is amikor meglátta amint két járókelő próbálja kiszedni egy szemétkupacból Kittit amibe nagy sértődöttségében gázolt bele a rózsaszín kis tűsarkújában.
- Na látod, csak kérni kell és megadatik. - Tápászkodott fel Anna végre.
Az út hátralévő részében már oldottabb volt a hangulat. Balázs egyre nyíltabban flörtölt, amivel persze továbbra is csak annak az esélyét növelte, hogy megfognak repedni a bordái Klau pedig már egyenesen gyilkos pillantásokkal nézett barátnőjére.
Miután ettek a lányok úgy döntöttek valahogy haza kéne jutniuk így elbúcsúztak és ellenkező irányba indultak.
- Amint kijutunk a levegőre rá kell gyújtanom! - kotorászott a kabátzsbében Ani miközben a metrón ültek már vagy 10 perce.
- Na szép, friss levegő és te egyből mérgeznéd magad? - Húzta fel a szemöldökét Dia. Ő jobban viselte, hogy egész nap nem gyújtott rá. Sokkal ritkábban és kevesebbet szívott mint Ani.
Mióta Petivel megtörtént az ami, a lány rengeteget füstölt és csak romlott a helyzet. Egyre többet és egyre sűrűbben. Remegve gyújtotta meg a cigarettát amikor végre már a nyílt utcán sétáltak. Pár perces út volt a lakásukig a metrómegállótól. Még nem szívta el a cigit amikor megálltak.
- Menj csak fel, én ezt elszívom. - Mosolygott Diára aki értette a célzást.
- Rendben van, de siess. - Hagyta magára Annát. Világos volt, hogy gondolkodni szeretne. A fejében ismét a káosz volt az úr.
95. Rész " Édesapa leszel"
Halihóó!
Szeretnék mindenkinek Kellemes Békés Boldog Ünnepeket kívánni és Sikerekben Gazdag Csodálatos Újévet!
Megérkezik a rész is. Megpróbálom gyorsan összerakni nektek. Pusziiii!
~Brianna
Egy kis utcában parkoltam le közvetlen Ash házával szemben. Csak bámultam a világos épületet. Egyértelmű volt, hogy otthon van de nem tudtam, vajon egyedül e. " Talán fel kéne hívnom" Futott át a gondolat az agyamon. Egyszerűbbnek tűnt előbb kideríteni mégis milyen hangulatban lehet. Elkezdtem kivadászni a telefonom a zsebemből, közben le sem vettem a szemem a célpontomról. Anélkül oldottam fel a zárat, hogy a készülékre néztem volna, de tárcsázni már nem kezdtem el.
Nyílt az ajtó. Két alak lépett ki a sötét éjszakába. Andy és Ashley. Azonnal tudtam pedig a fényviszonyoknak hála eléggé rosszul láttam és a szemüvegem is tiszta maszat volt, de hát istenem minek azt megtörölni nem is akarok én annyira tisztán látni. A fiúk jókedvűnek tűntek. Röhögtek valamin miközben kezet fogtak. Andy beszállt a kocsijába Ash pedig az ajtóban várakozott egészen amíg el nem hajtott. Miután az autó eltűnt egyenesen rám nézett. Pedig a szépségem akkor is éjfekete volt és egy fényszóró sem égett mégis mereven engem bámult. Talán már akkor észrevett amikor kiléptek az utcára. Nem volt mit tenni, zsebembe tettem a telefont és kiszálltam. Átkoztam a magassarkú csizmám, mert hiába imádtam rettenetesen szédültem, így kissé bizonytalan léptekkel indultam el.
Ashley Purdy kíváncsi tekintettel figyelt amint felé botorkáltam rettenetesen lassan. Amikor egyszer majdnem elvesztettem az egyensúlyom összeráncolta a szemöldökét. Nem tudtam eldönteni ez mégis mit jelentett abban a percben, mert minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy ne essek el a járdaszegélyben. Nem jártam sikerrel. A lábaim cserben hagytak és én a földre rogytam, de szerencsére még eszméletemnél voltam. Ahogy a villám csapódik a földbe olyan gyorsan termett mellettem és segített fel. Gyengéd volt amit egyszerűen nem tudtam hová tenni a gondolataim közt de megrémített. Amint kissé stabilabbnak éreztem magam elhúzódtam tőle.
- Beszélni szeretnék veled. - mondtam érzelemmentes hangon. Az őszi esték időjárása csalós. Egy apró fuvallatba a teljes testem beleborzongott.
- Miről lenne szó? - Kérdezte kimért, hideg hangon. Ettől a megfontoltságtól ismét olyan volt, mint ha keresztülfújna rajtam a szellő.
- Idekint meg fogsz fagyni. - Mértem végig amint kék farmerben és fekete atlétában állt velem szemben. Tényleg félő volt, hogy megbetegszik ebben az időben és hát nem is igazán tudtam elkezdeni a tények közlését.
- Én inkább érted aggódnék. - Enyhült meg kissé a hangja - Gyere be! - Visszatért a ridegség.
Talán egyikőnk se tudott mit kezdeni a helyzettel. Feszengve mentünk be. Mindketten tartottuk az egy lépés távolságot. A kanapéra egymással szembe a két karfára ültünk fel a lábunkat magunk elé húzva. Ha bárki ránk néz akkor, valószínűleg riadt egymást méregető verebek jutottak volna eszébe.
- Nos. Elmondod miért jöttél? Mert ha jól emlékszem legutóbb elég durván elutasítottál. - Fájdalom! A hangja kínnal és meggyötörtséggel volt tele. Én is éreztem a fájdalmát. Midig megérzem, ha a környezetemben valaki szenved és ez belőle sütött. Az én lelkemen is feltépte az összes sebet.
- És ha jól emlékszem megfenyegettél, hogy ki fogsz csinálni, szóval egyenlőre várom a hátamba a konyhakést. - Vágtam vissza azonnal. Az arca teljesen beborult. Összeszorult a torkom ahogy néztem.
- Nehezen fogadom el, ha valaki akiért az életem adnám, úgy utasít vissza, ahogy azt te tetted. Még ha rá is szolgáltam.
- Hát, azt hiszem ezen már túl vagyunk. - zártam le a témát. Éreztem, eljött a pillanat amikor közölnöm kell amiért odamentem. - Viszont van valami amiről beszélnünk kellene....
- Mi történt? - kíváncsiságtól ragyogtak azok a hatalmas barna szemei és aggodalomtól. A kezem a hasamra tettem ő pedig csak figyelte a mozdulatot. Valahol a lelke mélyén már tudta, de még nem fogta fel. Nekem kellett kimondanom és várni a reakcióját.
- Édesapa leszel. - suttogtam a szavakat és valahogy mikor meghallottam a saját hangom ez tűnt a világ legszebb mondatának amit csak kiejthetek a számon. A szavak csilingelve hullottak alá köztünk a levegőben és vártam Ashley reakcióját.
Szeretnék mindenkinek Kellemes Békés Boldog Ünnepeket kívánni és Sikerekben Gazdag Csodálatos Újévet!
Megérkezik a rész is. Megpróbálom gyorsan összerakni nektek. Pusziiii!
~Brianna
Egy kis utcában parkoltam le közvetlen Ash házával szemben. Csak bámultam a világos épületet. Egyértelmű volt, hogy otthon van de nem tudtam, vajon egyedül e. " Talán fel kéne hívnom" Futott át a gondolat az agyamon. Egyszerűbbnek tűnt előbb kideríteni mégis milyen hangulatban lehet. Elkezdtem kivadászni a telefonom a zsebemből, közben le sem vettem a szemem a célpontomról. Anélkül oldottam fel a zárat, hogy a készülékre néztem volna, de tárcsázni már nem kezdtem el.
Nyílt az ajtó. Két alak lépett ki a sötét éjszakába. Andy és Ashley. Azonnal tudtam pedig a fényviszonyoknak hála eléggé rosszul láttam és a szemüvegem is tiszta maszat volt, de hát istenem minek azt megtörölni nem is akarok én annyira tisztán látni. A fiúk jókedvűnek tűntek. Röhögtek valamin miközben kezet fogtak. Andy beszállt a kocsijába Ash pedig az ajtóban várakozott egészen amíg el nem hajtott. Miután az autó eltűnt egyenesen rám nézett. Pedig a szépségem akkor is éjfekete volt és egy fényszóró sem égett mégis mereven engem bámult. Talán már akkor észrevett amikor kiléptek az utcára. Nem volt mit tenni, zsebembe tettem a telefont és kiszálltam. Átkoztam a magassarkú csizmám, mert hiába imádtam rettenetesen szédültem, így kissé bizonytalan léptekkel indultam el.
Ashley Purdy kíváncsi tekintettel figyelt amint felé botorkáltam rettenetesen lassan. Amikor egyszer majdnem elvesztettem az egyensúlyom összeráncolta a szemöldökét. Nem tudtam eldönteni ez mégis mit jelentett abban a percben, mert minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy ne essek el a járdaszegélyben. Nem jártam sikerrel. A lábaim cserben hagytak és én a földre rogytam, de szerencsére még eszméletemnél voltam. Ahogy a villám csapódik a földbe olyan gyorsan termett mellettem és segített fel. Gyengéd volt amit egyszerűen nem tudtam hová tenni a gondolataim közt de megrémített. Amint kissé stabilabbnak éreztem magam elhúzódtam tőle.
- Beszélni szeretnék veled. - mondtam érzelemmentes hangon. Az őszi esték időjárása csalós. Egy apró fuvallatba a teljes testem beleborzongott.
- Miről lenne szó? - Kérdezte kimért, hideg hangon. Ettől a megfontoltságtól ismét olyan volt, mint ha keresztülfújna rajtam a szellő.
- Idekint meg fogsz fagyni. - Mértem végig amint kék farmerben és fekete atlétában állt velem szemben. Tényleg félő volt, hogy megbetegszik ebben az időben és hát nem is igazán tudtam elkezdeni a tények közlését.
- Én inkább érted aggódnék. - Enyhült meg kissé a hangja - Gyere be! - Visszatért a ridegség.
Talán egyikőnk se tudott mit kezdeni a helyzettel. Feszengve mentünk be. Mindketten tartottuk az egy lépés távolságot. A kanapéra egymással szembe a két karfára ültünk fel a lábunkat magunk elé húzva. Ha bárki ránk néz akkor, valószínűleg riadt egymást méregető verebek jutottak volna eszébe.
- Nos. Elmondod miért jöttél? Mert ha jól emlékszem legutóbb elég durván elutasítottál. - Fájdalom! A hangja kínnal és meggyötörtséggel volt tele. Én is éreztem a fájdalmát. Midig megérzem, ha a környezetemben valaki szenved és ez belőle sütött. Az én lelkemen is feltépte az összes sebet.
- És ha jól emlékszem megfenyegettél, hogy ki fogsz csinálni, szóval egyenlőre várom a hátamba a konyhakést. - Vágtam vissza azonnal. Az arca teljesen beborult. Összeszorult a torkom ahogy néztem.
- Nehezen fogadom el, ha valaki akiért az életem adnám, úgy utasít vissza, ahogy azt te tetted. Még ha rá is szolgáltam.
- Hát, azt hiszem ezen már túl vagyunk. - zártam le a témát. Éreztem, eljött a pillanat amikor közölnöm kell amiért odamentem. - Viszont van valami amiről beszélnünk kellene....
- Mi történt? - kíváncsiságtól ragyogtak azok a hatalmas barna szemei és aggodalomtól. A kezem a hasamra tettem ő pedig csak figyelte a mozdulatot. Valahol a lelke mélyén már tudta, de még nem fogta fel. Nekem kellett kimondanom és várni a reakcióját.
- Édesapa leszel. - suttogtam a szavakat és valahogy mikor meghallottam a saját hangom ez tűnt a világ legszebb mondatának amit csak kiejthetek a számon. A szavak csilingelve hullottak alá köztünk a levegőben és vártam Ashley reakcióját.
2014. december 15., hétfő
94. Rész "4 Hét!"
Sziasztok! Meg is érkezett a következő rész, hát nem tudom most ennek a résznek mit kéne írni bevezetőbe szóval nem is kínlódok. Pusziiii!
~Brianna
- Jól sejtettük. -Kezdett bele a hivatalos tájékoztatásba- Várandós. Ahhoz, hogy megállapítsuk, mennyi idős a magzat és, hogy egészségesen fejlődik e, el kell végeznünk néhány vizsgálatot. - Nyugodt hangon beszélt én pedig kezdtem elfogadni, hogy hatalmas változás vár rám. Elfogadtam, hogy a legjobb barátom gyermekét hordom a szívem alatt. Már csak az volt a kérdés hogyan mondom el neki és mi lesz a reakciója.
- Mikor lehetne sort keríteni a vizsgálatokra? - Tettem fel a kérdést. - Amint elég erősnek érzi magát. - Mosolyodott el barátságosan. - szeretnék túllenni rajta amint lehetséges. Nem ellenkezett. 10 perc múlva már az ultrahangnál tartottunk. - Gond van?- rémültem meg mikor aggódó arccal a szemöldökét kezdte ráncolni. - Nem, semmi gond. A magzat egészséges a kora pedig valószínűleg 4 hét. - 4? Ez egészen biztos?- döbbentem le teljesen. - igen. Fiatalabb semmiképp sem lehet. - De... - Nem jött ki hang a torkomon. A baba a pocakomban nem Dannyé volt. Akárhogy gondolkoztam és számoltam át mindent fejben újra és újra. Ashley gyermekével voltam várandós. Ehhez nem fért kétség. - El kell mennem. - Csak ezt a 3 szót tudtam kimondani. - Sajnálom, de nem engedhetjük haza. Az állapota kritikus. Az Ön esetében veszélyeztetett terhesség áll fenn. - Saját felelősségemre távozok. - Jelentettem ki. Elértem a célomat. Kitöltöttem a szükséges nyomtatványokat. Danny és Drake fogadott a folyosón. Andy Ashleyhez ment valamiért. A fiúknak nem mondtam el mi történik. Folyamatosan kérdezősködtek miközben hazavittek. Mikor kijelentettem, hogy el kell mennem és kocsiba ülök nem sokon múlott, hogy az ágyhoz kötözzenek.
Persze eljutottam a gyönyörűségem volánja mögé, de 20 percig köröztem mellékutcákban mire Drake-et leráztam és végre elindulhattam Ashley háza felé. Hirtelen átfutott az agyamon amit a fiúk mondtak. Andy Ashleynél lesz nagy valószínűséggel. Ő még azt se tudja mi történt köztünk és nem is tudhatja meg. Ekkor jöttem rá, hogy talán nem jó ötlet odamennem. Féltem Ashtől. Ahogy legutóbb elváltunk az nem volt épp szépnek vagy egyáltalán békésnek mondható.
~Brianna
- Jól sejtettük. -Kezdett bele a hivatalos tájékoztatásba- Várandós. Ahhoz, hogy megállapítsuk, mennyi idős a magzat és, hogy egészségesen fejlődik e, el kell végeznünk néhány vizsgálatot. - Nyugodt hangon beszélt én pedig kezdtem elfogadni, hogy hatalmas változás vár rám. Elfogadtam, hogy a legjobb barátom gyermekét hordom a szívem alatt. Már csak az volt a kérdés hogyan mondom el neki és mi lesz a reakciója.
- Mikor lehetne sort keríteni a vizsgálatokra? - Tettem fel a kérdést. - Amint elég erősnek érzi magát. - Mosolyodott el barátságosan. - szeretnék túllenni rajta amint lehetséges. Nem ellenkezett. 10 perc múlva már az ultrahangnál tartottunk. - Gond van?- rémültem meg mikor aggódó arccal a szemöldökét kezdte ráncolni. - Nem, semmi gond. A magzat egészséges a kora pedig valószínűleg 4 hét. - 4? Ez egészen biztos?- döbbentem le teljesen. - igen. Fiatalabb semmiképp sem lehet. - De... - Nem jött ki hang a torkomon. A baba a pocakomban nem Dannyé volt. Akárhogy gondolkoztam és számoltam át mindent fejben újra és újra. Ashley gyermekével voltam várandós. Ehhez nem fért kétség. - El kell mennem. - Csak ezt a 3 szót tudtam kimondani. - Sajnálom, de nem engedhetjük haza. Az állapota kritikus. Az Ön esetében veszélyeztetett terhesség áll fenn. - Saját felelősségemre távozok. - Jelentettem ki. Elértem a célomat. Kitöltöttem a szükséges nyomtatványokat. Danny és Drake fogadott a folyosón. Andy Ashleyhez ment valamiért. A fiúknak nem mondtam el mi történik. Folyamatosan kérdezősködtek miközben hazavittek. Mikor kijelentettem, hogy el kell mennem és kocsiba ülök nem sokon múlott, hogy az ágyhoz kötözzenek.
Persze eljutottam a gyönyörűségem volánja mögé, de 20 percig köröztem mellékutcákban mire Drake-et leráztam és végre elindulhattam Ashley háza felé. Hirtelen átfutott az agyamon amit a fiúk mondtak. Andy Ashleynél lesz nagy valószínűséggel. Ő még azt se tudja mi történt köztünk és nem is tudhatja meg. Ekkor jöttem rá, hogy talán nem jó ötlet odamennem. Féltem Ashtől. Ahogy legutóbb elváltunk az nem volt épp szépnek vagy egyáltalán békésnek mondható.
2014. november 6., csütörtök
93. Rész [Nincs cím ötletem. Beszéljen a rész magáért]
[Ez itt a bevezetőszöveg helye]
~Brianna
[Ez pedig itt, jól gondoljátok, a kép helye amit most szintén nem kaptok. Bocsiiii!]
- Mondja csak, mi a helyzet? - néztem érdeklődve az orvosomra.
- Őszintén Miss Black, nem tudjuk mi a baja. Egy kérdésem lenne, bár csak feltételezés ugyanis a szükséges vizsgálatokhoz kell az engedélye.
- Ki vele! - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Mikor volt a legutolsó menstruációja?
- Öhhmmm - megállt a szívem amint a kérdést kimondta az orvos. Elkezdtem gondolkozni és fájdalmasan hasított belém a felismerés. - 2 hete késik. - Nyögtem ki nem kis nehézségek árán.
- És van rá esély, hogy teherbe esett. Tekintve, hogy a párja már több mint egy hónapja elhagyta és ezek szerint azóta nem jelentkeztek tünetei.
- Hát.... Ashleytől egészen biztos, hogy nem lehetek terhes viszont.... Doktor Úr. Mennyire tartja valószínűnek, hogy állapotos vagyok?
- Egyenlőre csak ez is egy lehetőség. Amennyiben aláírja ezt itt - adott a kezembe egy nyomtatványt és tollat - elvégzem a tesztet és 20 percen belül tudni fogja. Ha nem veszi sértésnek, tudja ki lehet az apja?
- A legjobb barátom. - sütöttem le a szemem, nem akartam elhinni, hogy van rá esély, hogy terhes legyek.
- Nos, most nyugodjon meg, mert vért kell vennem a teszthez.
Szinte nem is figyeltem a vérvételre. Egyre csak zakatolt az agyam. Mi van, ha tényleg várandós vagyok és a pici Dannyé? Azon az éjszakán ami után eldöntöttem, hogy az albérletbe megyek elég sok minden történt. Olyan dolgok amikről megegyeztünk, hogy nem beszélünk többet. El is felejtettük inkább őket, hisz a barátságunk a tét. Túltettük magunk azon ami történt. Ráfogtuk az alkoholra és, hogy mindketten rossz passzban voltunk.
Elkezdtem a lehetőségeimen gondolkozni. "Nem tehetem ezt Dannyvel. Neki nincs most szüksége egy gyerekre. Talán meg se kellene tudnia! Mástól is lehetne, vele csak egy alkalom volt. De mi van ha érdekelni fogja és felmerül benne, hogy ő az apa ? Csináltathat tesztet. Ha megtudja, hogy várandós vagyok.... Nem tudhatja meg!" Elhatároztam magam. Kétségbe voltam esve. "Arról sem szabad tudniuk, hogy terhes vagyok. Ha tényleg, akkor talán 2 hetes a pici. Még igazából nem is magzat" Kezdtem felidézni a biológia órákat. Képek is eszembe jutottak. Volt egy tanárnőnk. Jófej volt, viszont fontosnak tartotta, hogy ismerjük az abortusz következményeit. Egyik nap levetített egy csomó képet, hogy néztek ki a babák. Szörnyű volt. akkor az összes a tudatomba égett. Elővettem a telefonom és rákerestem az eljárás pontos menetére. Ez sem segített. Minden második mondat az volt, hogy : " a magzat feldarabolása" Folyni kezdtek a könnyeim. Hála Istennek az orvos nem engedte be hozzám a fiúkat amíg meg nem tudjuk az eredményt, így nyugodtan törölgettem a szemeim. Csak feküdtem és bámultam a nagyvilágba. "Nem tudom megölni." Jöttem rá abban a percben, hogy kinyílt az ajtó.
Az orvos leült mellém a székre és egy zsepit adott. Kissé szomorú volt a tekintete. A kezem a hasamra tettem ő pedig csak némán bólintott.
~Brianna
[Ez pedig itt, jól gondoljátok, a kép helye amit most szintén nem kaptok. Bocsiiii!]
- Mondja csak, mi a helyzet? - néztem érdeklődve az orvosomra.
- Őszintén Miss Black, nem tudjuk mi a baja. Egy kérdésem lenne, bár csak feltételezés ugyanis a szükséges vizsgálatokhoz kell az engedélye.
- Ki vele! - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Mikor volt a legutolsó menstruációja?
- Öhhmmm - megállt a szívem amint a kérdést kimondta az orvos. Elkezdtem gondolkozni és fájdalmasan hasított belém a felismerés. - 2 hete késik. - Nyögtem ki nem kis nehézségek árán.
- És van rá esély, hogy teherbe esett. Tekintve, hogy a párja már több mint egy hónapja elhagyta és ezek szerint azóta nem jelentkeztek tünetei.
- Hát.... Ashleytől egészen biztos, hogy nem lehetek terhes viszont.... Doktor Úr. Mennyire tartja valószínűnek, hogy állapotos vagyok?
- Egyenlőre csak ez is egy lehetőség. Amennyiben aláírja ezt itt - adott a kezembe egy nyomtatványt és tollat - elvégzem a tesztet és 20 percen belül tudni fogja. Ha nem veszi sértésnek, tudja ki lehet az apja?
- A legjobb barátom. - sütöttem le a szemem, nem akartam elhinni, hogy van rá esély, hogy terhes legyek.
- Nos, most nyugodjon meg, mert vért kell vennem a teszthez.
Szinte nem is figyeltem a vérvételre. Egyre csak zakatolt az agyam. Mi van, ha tényleg várandós vagyok és a pici Dannyé? Azon az éjszakán ami után eldöntöttem, hogy az albérletbe megyek elég sok minden történt. Olyan dolgok amikről megegyeztünk, hogy nem beszélünk többet. El is felejtettük inkább őket, hisz a barátságunk a tét. Túltettük magunk azon ami történt. Ráfogtuk az alkoholra és, hogy mindketten rossz passzban voltunk.
Elkezdtem a lehetőségeimen gondolkozni. "Nem tehetem ezt Dannyvel. Neki nincs most szüksége egy gyerekre. Talán meg se kellene tudnia! Mástól is lehetne, vele csak egy alkalom volt. De mi van ha érdekelni fogja és felmerül benne, hogy ő az apa ? Csináltathat tesztet. Ha megtudja, hogy várandós vagyok.... Nem tudhatja meg!" Elhatároztam magam. Kétségbe voltam esve. "Arról sem szabad tudniuk, hogy terhes vagyok. Ha tényleg, akkor talán 2 hetes a pici. Még igazából nem is magzat" Kezdtem felidézni a biológia órákat. Képek is eszembe jutottak. Volt egy tanárnőnk. Jófej volt, viszont fontosnak tartotta, hogy ismerjük az abortusz következményeit. Egyik nap levetített egy csomó képet, hogy néztek ki a babák. Szörnyű volt. akkor az összes a tudatomba égett. Elővettem a telefonom és rákerestem az eljárás pontos menetére. Ez sem segített. Minden második mondat az volt, hogy : " a magzat feldarabolása" Folyni kezdtek a könnyeim. Hála Istennek az orvos nem engedte be hozzám a fiúkat amíg meg nem tudjuk az eredményt, így nyugodtan törölgettem a szemeim. Csak feküdtem és bámultam a nagyvilágba. "Nem tudom megölni." Jöttem rá abban a percben, hogy kinyílt az ajtó.
Az orvos leült mellém a székre és egy zsepit adott. Kissé szomorú volt a tekintete. A kezem a hasamra tettem ő pedig csak némán bólintott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)